Ülök a sötétben, nem tudok aludni,
Csend van a panelben, alszik még,mindenki.
Jár az agyam megint, mit is kéne tennem,
Miről is írjak, hisz van még sok vers bennem.
Megindul az élet, az utcákon odalent,
A csendből, autók hangja hallatszik idefent.
Megtöri a morajlást, egy mentő vinnyogása,
A szép álmok eltűnnek, e hang hallatára.
A másik szobából kijött a gyerek,
Készülődik, úgy fél hét körül lehet.
Zörög a kulcs a zárban, indul, a szomszéd,
Várakoznak már az emberek a liftnél.
Már világos az égbolt, bág égnek a lámpák,
Egyre zajosabb a lépcsőház is a vártnál.
Zeng a gyerekek hangja, kutyák sétálni mennek,
Ilyen az ébredés nálunk, a panelban reggelente.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
Egy válasz
Kicsit nehezen tudtam elolvasni ezeket a sötét sorokat, de azért sikerült. Igen, ilyen a panel élet. A vidéki az egészen más.
Szeretettel: Rita