Hallgatom a zenét, a hegedű szépen szól,
Szinte látom a hegyeket, s a tavat, a fodrozót.
Csónak halad a vízen, az égen felhők úsznak,
De eső belőlük nem csurog, a vízbe levelek hullnak.
Tovább halad a kép a szemem előtt,
Mint ha repülnék, már ott vagyok völgyek fölött.
Szürkül az égbolt, lassan lemegy a nap,
Sötétbe borul a táj, a zene egyre halkabb.
A szemem már lassan lecsukódik,
Rajtam teljes nyugalom uralkodik.
Erőlködök, még lássak szép tájakat,
A hegyek közt csillagként ragyog a nap.
Nem tudom, hol járok, zenét már nem hallok,
A tájak is el tűntek, csak tűnődőm, hol vagyok.
Aztán zuhanok, és zuhanok, majd felijedek,
Lassan ébredezek, már tudom, az ágyamon pihenek.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
