Szeretném a gondolataimat megosztani,
De mi jót, szépet tudnék nektek mondani.
Örülni kellene, mert jönnek az ünnepek,
De most épp nem jók történnek velem, s veletek.
Szeretnék mindenkinek valami kedveset, szépet adni,
Cserébe szeretnék vidám, mosolygós arcokat látni.
Becsukott szemekkel, most gyönyörű tájat járhattok,
Boldogok vagytok, a természet zenéjét hallgatjátok.
Tiszta a levegő, a patak is, mely halkan csordogál,
A völgyet körül ölelő hegyek, kéken védik már.
Egy kicsit megpihentek, madarak hangja száll,
Ha csak míg itt vagytok velem, lelketek nyugodt már.
Maradjunk még kicsit, nézzünk még jól körül,
Sétáljunk el a dombig, vadállatok állnak felül.
Rétisasok keringenek az égen, fejünk felett,
Gondolatban, mégis értjük egymást, beszéd helyett.
Szeretném, ahogy én, ezt ti is átélnétek,
Aztán, vidáman, könnyebben tovább lépnétek.
Nektek, most sajnos csak ennyit adhatok,
De ha tudtok, szeretném, hogy még maradjatok.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
