Alig hogy belépsz máris, hatással van rád,
Az előadás előtt, csak vörös függönyt láts.
Szól a csengő, lassan elfoglalják a székeket,
Elegáns urak, hölgyek jönnek, hogy leüljenek.
Zsibongás hallatszik, egy hang figyelmeztet,
Rögtön kezdődik, kapcsolják ki, készülékeiket.
Elsötétül a nézőtér, a vastag függöny felgördül,
Körülöttünk, bennünk, most minden eltörpül.
Leköt bennünket, a színészek csodálatos játéka,
A színpadon ha játszanak, saját maguk árnyéka.
Átalakulnak teljesen a szerepben nagy átéléssel,
A nézők pedig, tapsolnak óriási elismeréssel.
Author: Pesa Anna Mária
Pesa Anna Mária 67 éves látássérült (aliglátó) nyugdíjas vagyok. Fiatal korom óta fejezem ki az érzelmeimet rímekben. Előszőr a bánatomat, majd később már az örömöket is sikerült ebben a formában kiönteni az emberek felé. Nagyon szeretem a gondolataimat versek és kis szösszenetek formájában megosztani. Minden napi apró kis szépségeket látván késztetést érzek arra, hogy rímekbe foglaljam őket. Nem segítettek tanárok, csupán a saját gondolataimat, élményeimet szeretném átadni az embereknek. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az Irodalmi Rádió szerkesztői, Zsoldos Árpád, és Adrienn, alkalmat adotak erre a lehetőségre.
Egy válasz
„Átalakulnak teljesen a szerepben nagy átéléssel,
A nézők pedig, tapsolnak óriási elismeréssel.”
Így igaz. Szeretettel: Rita