Szégyen

Szégyen

Gyermekkori emlékeimben
a szégyen szó felejthetetlen maradt
Igyekeztem mindig elkerülni,
ám még az apró csínytevés is rám ragadt
Szágyenteljes évtizedekben éltem
de mindig drága szüleim tanítását kovettem
így a sazégyent minduntalan elkerültem
gyermekeimet is ennek szellemében neveltem
Mire a mai napot megértem
a szégyen eláradt az emberi szivekben
Ma ha a jólét kerül veszélybe,
a nép úgy érzi az utcán a helye
Ha az élet kerül veszélybe,
ezen hírek nem jurnak fülébe
Szégyen, szégyen, szégyen
Hogy némák maradnak az utcák
Hol marad a tömegek tiltakozása
mert helyettük nem oldja meg a politika
Egykor kapával, kaszával mentek az utcára ,
ma csak békés tömegek kellenének a tiltakozásra
A profit által manipulált politikusokra várva
a háborűk eszkalációja a hullahegyeket gyártja
Erről harsogjanak a poéták
szerelmes verseiket a békében gyártsák
Hogy a hírek ne a háborúról tudósítsanak,
S majd a megvalósult békében
a költők az élet szépségeiről daloljanak

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »