SZARKA… ALMA…
/mondóka/
pörög forog
játszik hintáz
rebben cserreg
csalfa szarka
ugrál nézi
lengő ágról
hogyan szakad
földön dobban
fűre pottyan
fürgén gurul
huncut pajkos
piros alma
ha csergő szarka
nem forogna
nem hintázna
lengő ágról
még nem szakadna
a kis pajkos
piros alma
ágnak hegyén
elidőzne
onnan nézne
le a földre
de az érett
piros alma
huncut szarka
játékától
épp lehullik
épp lepottyan
az öledbe:
Fogd gyorsan
a tenyeredbe!
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, alkotótársaimnak, hogy része lehetek e közösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
Kedves Zoé!
Szerethető kedves soraid öröm volt olvasni, különösen ilyen ronda, szürke, nemszeretem időben. Feldobja az embert és egy kis mosolyt csal az arcára.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, öröm örömet adni,
örömet lelni egymás soraiban
és mosolyt csalni az arca… 🙂
Köszönettel és szeretettel: Zoé
se róka, se móka, se mókus, se pusmus… ejnye… 🤫 😉 🤗
Kedves Gábor! Ez a szarka és alma meséje:
Hintázott a szarka,
billegett a farka,
s míg hintázott,
elmókázott, fel-le,
jobbra-balra…,
a fa alatt,
egyre csak nőtt,
piros almák halma. 🙂
Akár hozzá is írhatnám…