Hullócsillagként tűnt fel zsemlemorzsaszín arany bundája a szederkék esti homályban. Ha illetlen volt, ha nem, nem tudtam róla levenni a szemem. A mágnes nem vonzza oly menthetetlenül a fémet, mint egy aranyos négylábú a tekintetem
Nem láttam pontosan mi fajta, talán keverék lehetett, vagy drótszőrű vizsla. Azt viszont általa egyértelműen láthattam, hogy a kutya faj olyan tudásnak a birtokában van, melynek a tudósok, sőt meglehet más lény sem: képes összehozni az embereket generációtól, nemtől, származástól, vallástól politikai párttól független
Láttam, hogy közelítene az eb felém, aztán meggondolja magát, mire gazdája elnézést kér, amiért szeretett kedvence így siet, csak már ki van téve a vacsorája. Majd a kutyus nemcsak odajön, de meg is puszil, első két lábát térdemre teszi, s teljes testével nekem dől.
Ez nem tudom bocsánatkérés lett volna-e, engesztelésre emiatt nem volt szükség, hisz egyetemről hazaúton engem is sürgetett már nem egyszer az éhség, vagy puszta szeretetből tette, mindenesetre szavakba önthetetlen kedves volt ez az aranyos ebtől
Viszonzásul átkarolva hozzábújtam. Közben a gazdájával is beszélgettem, mondta látja az állatokat mennyire szeretem, meséltem Gizmóról, Mexről, arról, hogy a környékünkön szinte az összes ebet ismerem.
Az ilyen beszélgetések tán nem feltétlen mélyek mégis jól esők, tán azért is mert ilyenkor önmagam adhatom, nem kell a mosolyt megjátszanom. Na meg a gazdi is látja hogy állatbarát vagyok, én pedig örülök hogy ez átjön, örülök a kutyának, mert szereteted ad, szebbé teszi napom, megihlet, vizsgák előtt szerencsét hozhat (mondjuk igaz, nem este hatkor, a viszgák hál istennek nem akkor vannak)
Meg persze többszöri találkozás után a kutya s a vele való barátság nyomán meg is lehet ismerni a gazdát, mint embertársat, kiből aztán kedves ismerős válhat.
Telt múlt az idő, szinte szárnyon repült, míg nem mindahányunknak tova kellett mennünk. Gazdája megköszönte az időt, mit szántam ebére, mire csak annyit válaszoltam: engem ért a kutyus által az ég szerencséje
Hazamentem hát annak reményében, hogy a társaságukban arraútban lesz majd még részem
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
