Lengyel Szilvia 33. Szonett

védett
kizáólag Olvasóknak szeretettel

2024-12 Sárbogárd (c)
Szonettek

33.

Szerelmem hű patakban fürdök meg.
Éget a szemeid ragyógása.
Ne feledd én gyülöltelek téged.
És akartam, hogy te reám nézzél.

Hűs szellőben veled megfürödnék.
Szép derűs orcáddal takaroznék.
Karodnak szép izgalmas tartása
S Lábad tökéletlen állása.

Az én negy féltett kincsem Föld ég mind
Midőn ajkad csókra engem szólít
Járásom kába, lábam meginog.

S most újra bátor és erős szívem
Tettrekész fehér s izmos karom
Kedvesem enyém légy azt akarom.
32.
Csalogat a csalogány éneke,
Kedvesem nem jó ez , csalatkoztál!
Hivogat a szerelem kék ege.
Kezed lágyan érint meg simogat.

A magányt nem keresem csak téged
Látlak, várlak, minden neked dalol.
Védelek óvlak, ölellek csókkal.
Őrjít a várakozás csalódás.

Szürkéből a vörös, szenvedélyem.
Vagy te nekem reszketeg ragyogás.
Tündökölj velem rózsám, violám.

Menned kell tényleg én féltelek még.
Holdat hibáztatom, Napra néztem.
Elvakít engem a csodás fényed.

31.
Sándor, mámor,én őt nem ismerem.
Béla, lehet rólam írna, de nem.
Mondod , érted repes, szeret szívem?
Kit vár ő? Szüntelen kaland szerelem.

Te csak játszadozol kedves velem?
Ez énekem mélységes gyötrelem.
Lehet Károly, Géza, nem szeretem.
Hűtlen szerető nem tetsző nekem.

„Szilvia, légies könnyed a csók.
Tőlem igaz s hiteles a bók.”
Én hallom még kedves szavaidat.
Képezzen köztünk ez érzés hidat.

Harcolj velem, ez mindenre kihat.
Győztes csatában én zászló vagyok.

30.
.
Izzó orfűi fényekben láttál,
S te aki reám sosem vártál.
S te kacsingattál mindenkire
Én még rég nem vágytam így senkire.

Voltak urak a parkban kutyával,
S voltak fiúk a tónál lánnyal.
Valami a te szemedben tetszett.
Lány gyűrűre vágyik, szerelemre.

Volt tűz a te barna szemeidben,
Volt erő válladban, kezeidben.
Tünékeny idő te el ne rohanj.

Maradj és csiholj lángoló tüzet!
Boldogság szerelem te légy velem.
Kedvesem madárkám csacsogj nekem!

29.
Szívem szerelmetes hajnalán fekszem,
S lelkem légies reggelén kelek.
A trubadúr édes húrokat penget,
búcsúzkodó szerelmes kendőt lenget.

Így vagyon én veled, nefelejcs vagyok.
Régi álmaim könnyedek és nagyok.
Polcom gondolatait leporolom.
Életem könyveit felrakosgatom.

S sivár érzelem, gondolatvilág,
Kerülj el engem,s mondjad meg, ki bánt.
Igazság. Csak szívbéli társ ad vígaszt.

Tekints fel, fel az üde égre! Szép kék.
Bárányfelhős ború utáni derű.
Égbeli madár csicsergés, boldogság.

28.
Végtelen vigyázó tekintet rajtam
Itt a szoknya rajtam, amit én varrtam.
Távoli tiltó tétova hangon szól
A hangos táj belém karol, s karmol.

Írással üzensz nekem közel s távol,
Ez a nyughatatlan hang elér bárhol.
Oly közeli a súgás búgás nesze.
Mindenkinek legyen szép hű kedvese.

Nappal a Napom, éjjel a csillagom.
Udvarban pittypang, pipacsmezőn pipacs.
Lehet csak nekem ő a legszebb, legjobb?

Mint az erdőben a plüss barna barka,
Szerelmem mező, tisztás tarka barka.
Sündisznó ébredése az avarban.

27.
Visszatértem, majd újra elkerültem.
Soha el nem én távolodom tőled.
Olykor a drága szívem balga, csalfa.
S tegyünk tejszínhabot a fagylaltra.

S ti csodálatos barna férfiak,
Veletek volt teljes szép életem rég
Hangvillával ma még hangolok rátok
Valakire én folyton folyvást várok.

S egyszerű vagyok én, szépnek látszom.
Valahol Valakinek mindig játszom.
Kuszaság és tiszta gondolat vagyok.

Várom télen a nyarat, nyáron telet.
Hangulatom olyan, mint a pávatoll.
Káprázatos, egy színes világszelet.

26.

Mint egy szerelmi vallomás omlok rád,
Szerelmem tüzének a lángja lobog,
Boldogság mit érzek, ha veled vagyok,
Lelkem s szívem tó szélén ringó nád.

Futtában készült skicc rólam ez a kép,
S Amelyet neked én most átadok,
Álljon ez örök szerelmi zálogként,
Ládám kulcsát messzire elhajítom.

Szeretlek kedvesem, mint nyáron szelet.
Mint télen a korcsolyázó a jeget,
Elkergetem fejedtől a felleget.

Szeretlek, mint a gazda a szőlejét,
Szeretlek, mint a tollas párnát az éj.
S te éntőlem temérdek jót remélj!

25.
A szigetem itt bent szerény és csendes,
Mint kendőn hímzés tündököl a napom,
Szerelmem kimenni miért sietős?
E szigetet én soha el nem hagyom.

Sirály viharos tó fölött te vigyázz!
Ne nézz rám ha a béke engem elhagy.
Szemed simogatása rajtam pihen.
Zöld és mély, gyengéd, mint egy anyai kéz.

Kabát az éjben, amit vihar tép le,
Tomboló szerelem keblemre emel.
Nyíló vörös rózsa ráncos homlokod.

Tündér tincs összefogott hajfonatom.
Szívem veled fent ül a gyorsvonaton,
Zötyögünk együtt él egymással szemben.
24.
Gondolataim tarka pillangói,
S Álmaim hófehér galambjai.
Tengernyi félreértett érzéseim,
Hátrahagyott vágyódó szerelmeim.

Képzeletünk felülmúlja terveink,
S merengek szerelmünknek lapjain.
Kezemben ez ibolya nyiladozik,
S Tavasszal az éjben illatozik.

Kérlelelem kedvesem jó legyen velem,
S ne törje össze könnyelmű szívem.
Míg jóból jó fakad rosszból rossz lesz csak.

Bolond csalfa szív ragadd meg kezemet.
Szív bánat helyett vidámságot akar.
Hálából fakad az igaz szeretet.

23.
Tarka mezőn a gyermeki játék
Virágillatú kertben a séta.
Selyembe csavart régi ajándék,
Falról leomló dohos tapéta.

Meglepően puha kemény kezed,
S hullámzó , vidám, borús kedvem
Szerelemre szomjazó a lelked.
Erőm elhagyott, el kellene mennem.

Csepp víz vagy te aszály idejében.
Megürdök szemed tündöklésében.
S rádtalálok a rengetegben.

Első percünkben , az utolsóban,
Szép szerelemtől csordult kancsóban,
Boldogan megkötöm nyakkendődet.
22.
Ódákat zengenék énekelek
Veled magasan az égben lebegek.
Színezném neked a fellegeket.
Rejteném előled érzelmemet.

Sokkal tokkal vonóval, fotóval,
Szeretőnek jó borral, ollóval.
Összerekom mint a mozaikot.
Szeressed kitartó udvarlót.

Ha a rózsa tövis nélkül szúrna,
Ha ibolya kérkedőn dalolna
Bánatomban én méyebe merülnék.

Én kedvesem kedvedben én járok.
S magányosan egyedül hálok.
Boldogságot küldd ennek a szívnek.

21.
Szívem szerelmem túzéd én állom,
Csokolnálak, támaszkodom, várom,
Lelked hű tükrében a fény játszik.
A boldogság mirajtunk jól látszik.

De ha többen lennénk is ily lennél?
Szép szavaim nekem megkszönnéd?
Csúnya lelkű lányok körbe vesznek,
Szerelmemen ők hogyan nevetnek?

Nem ily sorsra érdemes ez az érzés,
S nem lehet ily szúrós a nézés.
Hű szívem magányában csendre vár.

Lépteiddel jön a tavasz veled,
Sgyenge szép kezem nyújtom neked,
A hangod szerelmes duruzsolás.

20.
Ha a levél majd netán elsárgul,
Ha kezemből ez a szép könyv kihull,
Ha a dalunk egyszer majd elhalkul,
Csendben te ülj csak ide le mellém.

Ha a rózsa megszúrta kezemet
Ha a szerelem megsebzi lelkem
Ha ésszel érteni nehéz engem,
Nekem keresnem és szeretnem kell.

Legyél te nekem hűs szellő a nappal,
Legyél te nekem patak tavasszal,
Legyél te erő, hűség, bizalom.

Én voltam neked bajban jó társad.
Te mégis fölszedted a sátradat.
Ő nem hagy el, hit szeretet, remény.
1
Ha a madár letört ágra ugorna,
Ha szívemből az bicegve dalolna,
Ha társra lelne az elhagyott lélek
Tudnád, hogy az éjjel neked regéltem.

Nem láttam még táncodat csak hallottam
Sudár alakodról ébren álmodtam
Fekete alakodon táncol a fény
Szemed tűzétől folyton remélek én.

Míg magadat nézted már máshoz szóltam
Szólamomat te másképp rosszul fújtad
Mért hagyod hogy rólad rosszat gondoljak

Miért fúj a szél mért örjöng a kakas
Forogtja a szél mert hol így hol úgy vagy.
Nagy voltál én törpe, az akarat nagy.
2
Csalfa szívem
Szerelmem rég hagytalak magadra.
Én hagytalak el, csalfa szívemmel.
Én hagytam el derűs szívem, pokol.
Csalfa vagyok, lelked engem okol.

Miért derű lakozik szívemben?
Mert törésen megosztozom veled.
Mert kifosztott szívemből egy darab.
Magamhoz rozsdás lánccal csatollak.

Tiszta szív, ó elméd belém bújna.
Szív szüntelen engem ostromolna.
Te legyél velem kínzó magányban.

Légy velem baldachinos nászágyban.
Bő hálóing, paplan búja lepel,
Gyengéd kezed a mennyekig felemel.

3
Egy gyermek mosolya

Egy gyermek mosolyra és dalra fakad
Édesanyja ölében ül, az dalol.
Játék babák, mesekönyvek fakockák.
A sors kegyetlenséget ad, otromba

Lila, rózsaszín s kék habok között
Citromsárga krémes tortát eszünk,
Piros a nedű, amit kortyolunk,
Mézédes reménybeszőtt vágyunk.

Nem lehettem rózsaarcú anyuka.
Miért vágytam erre oly nagyon, nagyon?
Gyerekek közt vagyok, ez fájó dolog.

Virág, hal, bor, kelmék vidám dallamok.
Magányomban egyes egyedül vagyok
Bú, bánat világ, örökbe ezt hagyom.

Szonettek
4
Már épp elnyílott
Már épp elnyílott a szép virágom,
Már épp megértettem veled szívem,
Már épp szerelemben gyúlva éltem,
Ittam szavad gyatra életemben.

Gyermek lelkem csak neked énekel,
Gyermek lelkem csak veled játszana,
Felnőtté lettem magányos szívű,
Felnőtt lelkem élő fonal.

Olyan fonal, melyet tép a vihar.
Kezedből irgalmat kicsikarva,
Életem majd veled napos életem.

Zöld fám virágba borulva várja,
Mint, madárka, hogy rá leljen párja,
Hogy derűvel feküdjön ágyában.

5
Virágokat szakajtok

Lépek és érzek és tépek és kérlek.
Leleményes találmány életemben,
rejtelmes képek rejtelmek halálban.
Teremtő sóhaj az óvó óhajban.

Szememben zöld fűként szökik az élet.
Gondolataimban újra kicsiny vagy.
Virágokat szakajtok a dombtetőn,
Otthon mezítelen várom szeretőm.

Leplezem szemeim reszketegségét,
Elrejtem agyam vádoló hangjait.
Szeretlek téged mert vadon vagy szelíd.

Veled nézem a bodorfelhős eget,
Reszketve zokogva fogom kezedet,
Szelem fuvallatok közti felleget.
6

Virágokat szakajtok

Lépek és érzek és tépek és kérlek.
Leleményes találmány életemben,
Rejtelmes képek rejtelmek halálban.
Teremtő sóhaj az óvó óhajban.

Szememben zöld fűként szökik az élet.
Gondolataimban újra kicsiny vagy.
Virágokat szakajtok a dombtetőn,
Otthon mezítelen várom szeretőm.

Leplezem szemeim reszketegségét,
Elrejtem agyam vádoló hangjait.
Szeretlek téged mert vadon vagy szelíd.

Veled nézem a bodorfelhős eget,
Reszketve, zokogva fogom kezedet,
Szelem fuvallatok közti felleget.

7
Tapsvihar megátkozott hiedelmek.
Fölszegem fejem, neked adom kezem.
Repedések szélén szemem rajtad van.
A pedál akadozva nyög, szakad a húr.

Kézen fog a friss reggel, mikor az éj fölkel.
Remegnek a mozdonyok és vagonok.
Ébred a rét, dolgoznak a vakondok.
Zörej, zümmögés, mennydörgés hív engem.

De szépen zenélt nekem régen a férjem.
De szépen énekelt nekünk a népem.
Ragyogtattam mikor közepett léptem.

Feneketlen tóban nem tudok fogni,
Halat , lehet szeretni nem szretni.
Kéz a kézben együtt elmerengeni.

8
Napsütés, napkelt és napnyugat
Vígan álmodsz a puha takaródban.
Sugárzó napsütésben sétálva
Forgatag szerelmi ütközetben.

Útközben ha feladnád a harcot
Majd te kiveted a hadi sarcot.
Válladon a palást sértetlen csak.
Hódítással veszítve győz a nagy.

Semmi közepén te vagy a forrás
Juhász vidáman fujja a nótát.
Akarat, küzdelem, hit éltető.

Nélküled életet nem remélek.
Télen a zord hidegben vacogás,
Küzdök át egy életet teérted.

9.
Ó Szilvia

Ó méltatlankodó kevély hős szív!
Szerelmem tépázva lóg, mint zászló.
Lelkem útra kel és kalandra hív.
Bársonyos hangod fátyolként omló.

Szakadozik, akadozik, fullad,
Szeretet éhes, szomjas bókokra.
Árkon és bokron a szalad a dúvad.
Nem alszom el csak féltőn aggódva.

Szertem Önt, szívem, folyton bántom.
Imám, Bár magamat szeretném így!
Immár van egy szívbéli barátom.
Szégyelleném én, gyengeségem frigy.

Úgy ha nem fonna át erős karod
Veled jó, érzéseim nem bánom.

10
Esküvő
Ez egy különös kötelék s nem bűn.
Szív, konvenciók nem , de köt a hit.
Színes szappanbuborék lyukak a fűn,
Ma hozzád adnak nőül valakit.

S románcból ígéret egy életre.
Igaz. Vallják és együtt, kimondták.
Szerelmesek keltek e napon egybe.
Hittel, s reménnyel, harangozták.

Vendégsereg, s sok finom étkek,
Menyasszony és vőlegény ma együtt,
Oltárhoz nászindulóra lépked.

Hűségesküt tettek Isten előtt.
Eltalált egy érzés, s szíven üt.
A boldog jövő számukra eldőlt.

11.
Eső csendesen hull le az égből. 10
Rúzsos számat csokra összehúzom 10
Dalt olvasok ki kék szemeiből
Végtelen öröm hű keblű húgom.

Érces csipkés hegycsúcson fent vagyok.
Porba a házamat lerajzolom.
Fenyőfa s életet adó magok.
Jég fölött hűs leheletbe súgom.

Tűzifarönköt halomra rakok
Szerelmes levelet tőled kapom.
Biztos hogy én most már meg nem fagyok.

Ablaknál szemüvegben olvasom

Ezek még tiszta őszinte sorok
Ő írta nekem, vártam már nagyon.

Nem különös, hogy én meg motyogok?
Nem különös az én nagy bánatom.
Én még élek ajtódon kopogok.

12.

Korlátokat szab nekünk az ész
Koholmányokat ad a betyárság
A lélek megírta a törvényt, kész.
Összefonodó szívek s barátság.

Bátor a szív harcol tettrekész
Bálványimádó ókori aggság.
S a lélek ha sebzett nem merész.
Remekmű a test és szív, nem félkész.

Éhínség, didergő világ válág
Érkezik majd kit úgy hívunk révész.
S a fáradt lélek mint letört ág.

Kalandorként iránytű s tengerész.
Karéj kenyeret a kés ketté vág
A hírvivő folyó segítőkész.

13
Hazáért

Majd nyugdíjasként boldogan élek
Magamnak koszorút avathatnak
Szemérmesen szerényen remélek.
Szenvedélyből lőfegyvert ragadnak.

Azok rendes emberek, nem félek.
Ahhoz hűség eskűvel tapadnak.
Béremből míg dúskálva megélek.
Békében vígadalmat tartanak.

S hozzád híven én még felérek
S értelmet adunk a szavaknak
S hazaszeretetet én érzek.

Kenyeret, hitet adunk a vaknak.
Rólad tudok, s te feléd lépek.
Szeressétek egymást másik népek.

14.
Fiatalok voltunk, lefestettél,
Biztos ügyes kezed csodákat tett,
Bennem barátra kedvesre leltél.
S a lapon arcom életre kelt.

Színektől szálló lebegő énem.
Mint fülledt szobában könnyű szellő
Azt kívánom, maradj vélem.
Kergetőzik égen nap és felhő.

Tehetséges vagy, mi mondtuk neked,
Veled eljött a mámor, szerelem.
A szív kedves festőt sosem feled.

Kedves ostoba nincstelenségem.
Cili cirmos cica kandallónál.
Bújj ide hozzám kis feleségem.

15.

Hideg tél
Lehullott a dió, mókus rágta,
Közeleg a tél, van aki várta.
Hóesésben nem lehet mit enni,
Ideje volna valamit tenni.

Ha nincs meleg, mi teszünk ellene,
Fa is szén is van, begyújtunk vele.
Hideg testet be kell bugyolálni,
Kertben a gazt ki kellett gyomlálni.

Szeress, had múljon el didergésem!
Lomha kunyhóm legyen feledésem.
Mondhatom, legyen a feleségem.

Nászágyban ők s a tollas bunda,
Asztalkán van már bor, s pálinka.
Öröm, boldogság, béke és áldás.
16.
Isten óvjon

Játszi könnyedség, s vakító szepség
Ördító mélység, örök sötétség.
Nem szabad hagyni, jót kell engedni
Boldogság és béke útján menni.

Remény szeretet öröm és béke
Legyen veletek ember erénye.
Jóra törekedni és jót tenni.
Isten hívó szava felé menni.

Jászi könnyedség, égi hatalom
Feléd nyúl óvó karom, szeretlek.
Kezem intését te ne téveszd el.

Isten szeretete óvjon téged.
S szülői szeretet védjen meg
A gyertyaláng világítson neked.

Mint egymásnak dűlő nyárfák lombjai
Összeboruló káposztalevelek
Hangja vas, szem ezüst alak légi
Én egy tökéletes férfit szeretek.
—————————————————
Kit szívemnek szentel az égi Úr
Kinek az ég könnyű, kerets kép,
Kinek tó mellett a csók jó lopva
Nem lehetsz szerelmeddel goromba.

Suttogó hang rigófüttyre éhes
Szomjazó kéz pohárért nyúl, ékes.
Futva szólok, hogy te lehetsz kalász.
S ha én várok rád te rám találsz.

Lelkemben megfürdött a napsugár.
Tavasszal a nyári lúdak röpte,
S a táncot járó tó fodrai.

Gyengéd fuvallat a szerető szív.
Csókot kérő nádi susogó hang
Ölelő természetnek karja hív.
———————————–
Rózsajkú leány bőszoknyában,
Fiú mellényben és bőgatyában.
Táncot ropogósat, együtt járnak.
Mátkák és galambok együtt hálnak.

Elmélázunk, Régi vagy mai kor
Mondják, olyan a nő , mint a jó bór.
Szerelmem hevessége forrón él
De a csalódott szívem mit is ér?

Varrtam egy kendőt szívekkel teli.
Életem fa alatt árnyék leli.
Fonódjon lelkünk ága egymásba.

Lépcsőn, vagy létrán kapaszkodjak föl?
Hogy szép magaslatodat elérjem.
Fűszálak rengetegében fekszem.

19.
Lehetetlen küldetést az éjben,
Mint összefogott kabátot szélben,
Mint kintrekedt vadat félve ébren,
Úgy szerettelek én téged régen.

Mint szelet átölelő holdsugár,
Alakod künn a hóban táncot jár.
Ajkadon a rúzs piroslóan szép
Már egy ideje téged nézlek én.

Szép kép mit most nézek, orcád templom.
Házad körbevette orgona, som.
Még süvít a szél a nap is süt rám.

Találj meg engem drága violám!
Lilán tündökölj szépséges rózsám!
Tengerben fürdök esőcsepp rajtam.