Lengyel Szilvia 16 Szonett

védett
2024-12 Sárbogárd (c)
Szonettek
1
Ha a madár letört ágra ugorna
Ha szívemből az bicegve dalolna
Ha társra lelne az elhagyott lélek
Tudnád, hogy az éjjel neked regéltem.

Nem láttam még táncodat csak hallottam
Sudár alakodról ébren álmodtam
Fekete alakodon táncol a fény
Szemed tűzétől folyton remélek én.

Míg magadat nézted már máshoz szóltam
Szólamomat te másképp rosszul fújtad
Mért hagyod hogy rólad rosszat gondoljak

Miért fúj a szél mért örjöng a kakas
Forogtja a szél mert hol így hol úgy vagy.
Nagy voltál én törpe, az akarat nagy.
2
Csalfa szívem
Szerelmem rég hagytalak magadra.
Én hagytalak el, csalfa szívemmel.
Én hagytam el derűs szívem, pokol.
Csalfa vagyok, lelked engem okol.

Miért derű lakozik szívemben?
Mert törésen megosztozom veled.
Mert kifosztott szívemből egy darab.
Magamhoz rozsdás lánccal csatollak.

Tiszta szív, ó elméd belém bújna.
Szív szüntelen engem ostromolna.
Te legyél velem kínzó magányban.

Légy velem baldachinos nászágyban.
Bő hálóing, paplan búja lepel,
Gyengéd kezed a mennyekig felemel.

3
Egy gyermek mosolya

Egy gyermek mosolyra és dalra fakad
Édesanyja ölében ül, az dalol.
Játék babák, mesekönyvek fakockák.
A sors kegyetlenséget ad, otromba

Lila, rózsaszín s kék habok között
Citromsárga krémes tortát eszünk,
Piros a nedű, amit kortyolunk,
Mézédes reménybeszőtt vágyunk.

Nem lehettem rózsaarcú anyuka.
Miért vágytam erre oly nagyon, nagyon?
Gyerekek közt vagyok, ez fájó dolog.

Virág, hal, bor, kelmék vidám dallamok.
Magányomban egyes egyedül vagyok
Bú, bánat világ, örökbe ezt hagyom.

Szonettek
4
Már épp elnyílott
Már épp elnyílott a szép virágom,
Már épp megértettem veled szívem,
Már épp szerelemben gyúlva éltem,
Ittam szavad gyatra életemben.

Gyermek lelkem csak neked énekel,
Gyermek lelkem csak veled játszana,
Felnőtté lettem magányos szívű,
Felnőtt lelkem élő fonal.

Olyan fonal, melyet tép a vihar.
Kezedből irgalmat kicsikarva,
Életem majd veled napos életem.

Zöld fám virágba borulva várja,
Mint, madárka, hogy rá leljen párja,
Hogy derűvel feküdjön ágyában.

5
Virágokat szakajtok

Lépek és érzek és tépek és kérlek.
Leleményes találmány életemben,
rejtelmes képek rejtelmek halálban.
Teremtő sóhaj az óvó óhajban.

Szememben zöld fűként szökik az élet.
Gondolataimban újra kicsiny vagy.
Virágokat szakajtok a dombtetőn,
Otthon mezítelen várom szeretőm.

Leplezem szemeim reszketegségét,
Elrejtem agyam vádoló hangjait.
Szeretlek téged mert vadon vagy szelíd.

Veled nézem a bodorfelhős eget,
Reszketve zokogva fogom kezedet,
Szelem fuvallatok közti felleget.
6

Virágokat szakajtok

Lépek és érzek és tépek és kérlek.
Leleményes találmány életemben,
Rejtelmes képek rejtelmek halálban.
Teremtő sóhaj az óvó óhajban.

Szememben zöld fűként szökik az élet.
Gondolataimban újra kicsiny vagy.
Virágokat szakajtok a dombtetőn,
Otthon mezítelen várom szeretőm.

Leplezem szemeim reszketegségét,
Elrejtem agyam vádoló hangjait.
Szeretlek téged mert vadon vagy szelíd.

Veled nézem a bodorfelhős eget,
Reszketve, zokogva fogom kezedet,
Szelem fuvallatok közti felleget.

7
Tapsvihar megátkozott hiedelmek.
Fölszegem fejem, neked adom kezem.
Repedések szélén szemem rajtad van.
A pedál akadozva nyög, szakad a húr.

Kézen fog a friss reggel, mikor az éj fölkel.
Remegnek a mozdonyok és vagonok.
Ébred a rét, dolgoznak a vakondok.
Zörej, zümmögés, mennydörgés hív engem.

De szépen zenélt nekem régen a férjem.
De szépen énekelt nekünk a népem.
Ragyogtattam mikor közepett léptem.

Feneketlen tóban nem tudok fogni,
Halat , lehet szeretni nem szretni.
Kéz a kézben együtt elmerengeni.

8
Napsütés, napkelt és napnyugat 10
Vígan álmodsz a puha takaródban.
Sugárzó napsütésben sétálva
Forgatag szerelmi ütközetben.

Útközben ha feladnád a harcot
Majd te kiveted a hadi sarcot.10
Válladon a palást sértetlen csak.10
Hódítással veszítve győz a nagy.

Semmi közepén te vagy a forrás
Juhász vidáman fujja a nótát.
Akarat, küzdelem, hit éltető.

Nélküled életet nem remélek.
Télen a zord hidegben vacogás,
Küzdök át egy életet teérted.

9.
Ó Szilvia

Ó méltatlankodó kevély hős szív!
Szerelmem tépázva lóg, mint zászló.
Lelkem útra kel és kalandra hív.
Bársonyos hangod fátyolként omló.

Szakadozik, akadozik, fullad,
Szeretet éhes, szomjas bókokra.
Árkon és bokron a szalad a dúvad.
Nem alszom el csak féltőn aggódva.

Imádom Önt szívem, folyton bántom.
Imám, Bár magamat szeretném így!
Immár van egy szívbéli barátom.
Szégyelleném én, gyengeségem frigy.

Úgy ha nem fonna át erős karod
Veled jó, érzéseim nem bánom.

10
Esküvő
Ez egy különös kötelék s nem bűn.
Szív, konvenciók nem , de köt a hit.
Színes szappanbuborék lyukak a fűn,
Ma hozzád adnak nőül valakit.

S románcból ígéret egy életre.
Igaz. Vallják és együtt, kimondták.
Szerelmesek keltek e napon egybe.
Hittel, s reménnyel, harangozták.

Vendégsereg, s sok finom étkek,
Menyasszony és vőlegény ma együtt,
Oltárhoz nászindulóra lépked.

Hűségesküt tettek Isten előtt.
Eltalált egy érzés, s szíven üt.
A boldog jövő számukra eldőlt.

11.
Eső csendesen hull le az égből. 10
Rúzsos számat csokra összehúzom 10
Dalt olvasok ki kék szemeiből
Végtelen öröm hű keblű húgom.

Érces csipkés hegycsúcson fent vagyok.
Porba a házamat lerajzolom.
Fenyőfa s életet adó magok.
Jég fölött hűs leheletbe súgom.

Tűzifarönköt halomra rakok
Szerelmes levelet tőled kapom.
Biztos hogy én most már meg nem fagyok.

Ablaknál szemüvegben olvasom

Ezek még tiszta őszinte sorok
Ő írta nekem, vártam már nagyon.

Nem különös, hogy én meg motyogok?
Nem különös az én nagy bánatom.
Én még élek ajtódon kopogok.

12.

Korlátokat szab nekünk az ész
Koholmányokat ad a betyárság
A lélek megírta a törvényt, kész.
Összefonodó szívek s barátság.

Bátor a szív harcol tettrekész
Bálványimádó ókori aggság.
S a lélek ha sebzett nem merész.
Remekmű a test és szív, nem félkész.

Éhínség, didergő világ válág
Érkezik majd kit úgy hívunk révész.
S a fáradt lélek mint letört ág.

Kalandorként iránytű s tengerész.
Karéj kenyeret a kés ketté vág
A hírvivő folyó segítőkész.

13
Hazáért

Majd nyugdíjasként boldogan élek
Magamnak koszorút avathatnak
Szemérmesen szerényen remélek.
Szenvedélyből lőfegyvert ragadnak.

Azok rendes emberek, nem félek.
Ahhoz hűség eskűvel tapadnak.
Béremből míg dúskálva megélek.
Békében vígadalmat tartanak.

S hozzád híven én még felérek
S értelmet adunk a szavaknak
S hazaszeretetet én érzek.

Kenyeret, hitet adunk a vaknak.
Rólad tudok, s te feléd lépek.
Szeressétek egymást másik népek.

14.
Fiatalok voltunk, lefestettél,
Biztos ügyes kezed csodákat tett,
Bennem barátra kedvesre leltél.
S a lapon arcom életre kelt.

Színektől szálló lebegő énem.
Mint fülledt szobában könnyű szellő
Azt kívánom, maradj vélem.
Kergetőzik égen nap és felhő.

Tehetséges vagy, mi mondtuk neked,
Veled eljött a mámor, szerelem.
A szív kedves festőt sosem feled.

Kedves ostoba nincstelenségem.
Cili cirmos cica kandallónál.
Bújj ide hozzám kis feleségem.

15.

Hideg tél
Lehullott a dió, mókus rágta,
Közeleg a tél, van aki várta.
Hóesésben nem lehet mit enni,
Ideje volna valamit tenni.

Ha nincs meleg, mi teszünk ellene,
Fa is szén is van, begyújtunk vele.
Hideg testet be kell bugyolálni,
Kertben a gazt ki kellett gyomlálni.

Szeress, had múljon el didergésem!
Lomha kunyhóm legyen feledésem.
Mondhatom, legyen a feleségem.

Nászágyban ők s a tollas bunda,
Asztalkán van már bor, s pálinka.
Öröm, boldogság, béke és áldás.
16.
Isten óvjon

Játszi könnyedség, s vakító szepség
Ördító mélység, örök sötétség.
Nem szabad hagyni, jót kell engedni
Boldogság és béke útján menni.

Remény szeretet öröm és béke
Legyen veletek ember erénye.
Jóra törekedni és jót tenni.
Isten hívó szava felé menni.

Jászi könnyedség, égi hatalom
Feléd nyúl óvó karom, szeretlek.
Kezem intését te ne téveszd el.

Isten szeretete óvjon téged.
S szülői szeretet védjen meg
A gyertyaláng világítson neked.

Mint egymásnak dűlő nyárfák lombjai
Összeboruló káposztalevelek
Hangja vas, szem ezüst alak légi
Én egy tökéletes férfit szeretek.