2017. június 8.
Utolsó előtti általános iskolai kirándulásom volt. A kislődi kalandparkba mentünk, ahol sok izgalmas pályán végigmehettünk, nekem azonban nem azokon született a legszebb emlékem, hanem a vasútnál az évfolyam hazamentében
Az egyik titkárnő, aki ott volt, mint kísérő, társasággal érkezett: lányával és annak goldi labi keverék kiskutyájával. Ó az a kis hólabda cukipofa, málnaszín nyakékében olyan volt, akár a bársonytorta
A peronon a diáksereg meg is rohamozta. Nem meglepő, hisz egy cuki szőrmók bárhol ha felbukkan, turisztikai látványosság területén vagy akár klubban, garantáltan ő lesz a legnagyobb menő.
Hisz ki ellenálló egy aranyos arc, egy szeretettől áradó cortadobarna szempár és egy őszinte, igaz örömöt sugárzó ajak láttán? Meg miért? Macsóságbó’ vagy kézmosásra való lustaságbó’?Balga lettem volna nem odamenni és megcirógatni.
Na de nemcsak bársony bundáját volt jó megsimogatni, hanem hallani, hogy farkincája csillámos üstökösi csóvát maga után húzva mint rock koncerten a verő a dobra úgy mozog szüntelen balra jobbra, hogy nózija csiklandósan bökdös, szimatol, látni hogy minden hangra, kézre színre szagra izgatottan buksiját fel-felkapja, s vékony vidám vakkantását örömáriaként hallatja
Kiskutyáknak úgy szép az élet hogy ha zajlik, ha új helyekre, új szagokhoz, hangokhoz, barátokhoz viszik a gazdik. Mert öröm nekik ha taníthatják az embereket, hogy hogyan is kell az életet élvezni és merni szívből szeretni akit, amit lehet
Az idők során sokat megtanultam, de azt már akkor is tudtam, hogy ezért oly csodás teremtmények kivétel nélkül az ebek. És egy év elteltével ismét megadatott, hogy lássam és megdédelgessem: tesiórán a suli és a sportpálya között, igaz csak egy röpke percre volt idő csupán, de megálltam
Hatalmasat nőtt, de fotogenitása nem sérült az idő múlásával. Szeme falevélről legördülő harmatcseppként növekedett kerek trüffelgolyóvá, ahogy arcát megérintettem s buksiját, hátát simogatni kezdtem.
Emléke azóta is tisztán él bennem, S remélem az úr megőrizte egészségben, boldogságban, békében szeretetben, S ha megadja kegyesen az ajándékot, hogy egyszer őt újra látom: egy hatalmas ölelésre tárt karokkal várom
Author: Farkas Norbert
Farkas Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.
