Láttam egyet közülük.
Nem lelt örömöt.
Alázuhant az égből,
Teste nem állt fényből.
Semmibe meredő szempár,
Vére édes akár a nektár.
Kóbor kutya szomját oltja.
Ki látja bele köp a porba.
Sietve haladnak el mellette,
Nem lelhet segítő emberre.
Megvető szempárt kap csupán,
Szárnyai már egy közeli kukán.
Lassan testét elhordják,
Darabkáit ellopják.
Nem lesz már csak ballada,
Furcsa világ angyala.

Author: Hicsák Tamara
Hicsák Tamara vagyok, bár műveim frappánsan, és kicsit se unalmasan H. Tamara néven jelennek meg. Tudom, tudom, roppant mód sablonos. Ám irományaim nem követik ezt az irányvonalat. Mióta az eszemet tudom, azaz 2005 hideg januárja óta mindig is lenyűgözött a fantazik világa. Így hát legtöbb olvasmányom és hosszabb történetem erről a világról szól. Ám itt a csavar, ugyanis verseim jóval földhözragadtabbak. Az emberi érzelmek káoszát, melyet beszédben nem tudok kifejezni, hála csodás introvertált énemnek, a papírra vetett szavakkal teszem meg. Így végre ki tudom fejezni a kifejezhetetlent, és megmagyarázni a megérthetetlent.