Emlékek közt kutatok néha,
Felvillan bennem egy
Csikorgó kerekű autó zaja,
Ahogy elrobog mellőlem.
Az utcáról befogadott
Kiscica álmosan hever
Az udvar közepén
Csendesen.
„Elégedetlen.”.
Akár a cserzett bőr
Az ajkakon,
Feltépett sebek véreznek
Szabadon,
Amíg a hallgatás,
Mi közénk feszül,
Szertefoszlik.
Erejüket vesztett szavak
Peregnek,
Akár az ablakon lefolyó
Esőcseppek.
Könnyek sosem hullottak mostanáig,
Ki nem mondott búcsú,
Elföldelt tetem,
Ami végre megpihen.
Az éjszaka nehéz, hideg
Takarót von gondolataim köré.
S mégis, olyan jól eső
Ez a fellélegzés.
Már csupán egy emlék,
Vagy annyi sem…
Nemlétezés.
Feledés.
Elzárt szoba néma falai
Közé rekesztett
Lélegzet.
Visszafojtva.
De többé már nem fullaszt.
Author: Petőh-István Jennifer
Petőh-István Jennifer vagyok. „Az őszi ég alatt” című pályázaton való sikeres részvételem óta nagy örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió állandó szerzői közé tartozhatom! 1994-ben születtem Vásárosnaményban, a Tisza partján fekvő kisvárosban. Tizenöt éves korom óta foglalkozom versírással, és hálás vagyok az eddigi lehetőségekért, hogy nyomtatásban is megjelenhettek verseim, úgy, mint: A Marsbook Kiadó gondozásában megjelent Involúcióink antológiában „Tavasz” című versem, Fényvesztve antológiában „Várakozás” című versem, valamint a Talentum House Kiadó Papírszárnyak nevet viselő antológiájában „Extázis” ès „Stagnálás” című verseim. Jövőbeli céljaim egyike, hogy a saját, önálló verseskötetem is a kezemben foghassam, és írásaimat továbbra is megoszthassam mindazokkal, akik örömüket lelik azok olvasásában. Számomra az írás egyfajta létszükség, amely olykor a legváratlanabb helyzetekben lep meg, amikor a szavak gyors egymás utánban áramlanak hozzám. Máskor viszont, hetekig nem találom a helyem az alkotás világában. Azt hiszem, ez is olyan, mint az életben minden, ami velünk történik: a maga módján, a maga idejében talál ránk, amiről addig nem is tudtuk, hogy hozzánk tartozik.
3 Responses
„Erejüket vesztett szavak
Peregnek,
Akár az ablakon lefolyó
Esőcseppek.”
Csak ismételni tudom magam, remek hasonlatok.
„Elzárt szoba néma falai
Közé rekesztett
Lélegzet.
Visszafojtva.
De többé már nem fullaszt.”
Öntudatos hölgy szavai/gondolatai.
Szeretettel: Rita
Öntudatos személy sorai.
Szeretettel: Rita
Köszönöm, és örülök, ha elnyerte a versem a tetszését!
én inkább a hangulat dallamát, a dallam hangulatát érzem – érzékelem. „magambanbeszélgetés”… üdvözlettel: Gábor