Zuhanás

A világ tetejére,tenyered trónjára ültettél,
világod,habkönnyű boldogsága lett enyém.
Ámulva néztem fentről a rózsaszín csodát,
mely szerelmes szívemen Isteni fényként hatolt át.

Dermedt’riadt lelkem lassan melengette,
fülem bársony hangod,mézédes szavad zengette.
Élveztem,éltem,féltem,fájtam e szépséget,
Ott fenn a magasban szárnyaltam,szédültem

Lángoló forró vágyad’izzó vágyra hevített,
e kínzó vágyban a mindenség’ott enyém lett.
Megszüntem Én lenni,csak benned akartam létezni,
drága lényed fájni s szeretni,örökké téged érezni.

A nagy hevületben a peremre sodródtam,
elengedtél,a sötét semmibe zuhantam.
Azóta is mint sebzett vad,csapdában vergődök,
a tenyér mely egykor felemelt,most ridegen ellökött.

ÉDES.M  (Zimányi Márti)

 

 

 

Zimányi Márti & ÉDES M.
Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „elengedtél,a sötét semmibe zuhantam.
    Azóta is mint sebzett vad,csapdában vergődök,
    a tenyér mely egykor felemelt,most ridegen ellökött.’

    Ismerős állapot. Nehéz magunkra találni, de mégis ez a feladat. Nem a másik határoz meg engem, magam számára is fontos kell, hogy legyek.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »