A rózsa huszár
Hetehét országban élt egy király és annak volt e lánya Mariska, ez a hercegkisasszony mindig nevetett mert volt egy csodálatos virágoskertje, minden virág szép volt , de volt egy virág, amelyik mindegyiknél szebb volt. A virág közepén egy rubin és ezüst tüskék voltak, körbevették arany tüskék és nem zöld, hanem kék volt a levele. És mézeskalács illatot ontott. Nagyon vigyáztak rá ezüst kerítés és egy aranykerítéssel volt körbekerítve és két katona strázsát ott. Történt egyszer, hogy a szomszéd király, akivel jó barátságban volt Mariska apja elküldte közös zenélésére a lányát, Etelka hercegkisasszonyt.
A királyi zenész intett a zenekarnak hogy kezdjék a muzsikálást a két hercegkisasszony pedig énekelni kezdett. Igen ám , de a virág a szép muzsikától még erősebb mézeskalács illatot ontott.
– Mi ez az illat? Készül a fejedelmi ebéd? –kérdezte Etelka hercegkisasszony.
– Igen- felelték.
-De ennek nem olyan az illata, árulják csak el mi ez! – adta ki a paracsot Etelka.
Mariska királynő kivezette Etelkát és megmutatta a csodálatos virágot. El is akarta kérni, de Mariska nem adta, ígért neki egy szekér aranyat is, de Mariska nem adta a virágot.
Etelka még nem látott ilyent annyira megtetszett neki, hogy a hintóban hazafelé másra sem tudott gondolni.
– Édes lányom, örülök, hogy itthon vagy. Jól ment az éneklés?
– Igen apám.
– Örülök lányom, de látom bánt valami.
– Édesapám jól látja. Mariska hercegnőnek van egy csodálatos virágja, rubin a közepe, ezüst és aranytüskék veszik körbe és kék a levele és mézeskalács illatot ont.
– Igen lányom, értem. és kérted tőle?
– -Igen apám , de nem adja, kínáltam egy szekér aranyat de nem adja.
– Leányom nem hagyom, hogy búsúlj kihirdetem, hogy keressék meg ennek a virágnak a párját.
-Úgy is tett. : Ahhoz adom a lányomat és a fele királyságomat, aki elhozza kerek ez ország legszebb virágát.
Jöttek ám a királyok, a szerencsét próbálok és hoztak rózsát , székfűt, liliomot. De egyik sem volt jó, míg a kettő utolsó kérőt Etelka nem engedte el. Küldetet is futárt vitte a virágot.
-Hadd lássam. –szólt a király és Mariska is nagyon figyelt, ami jó is volt mert ez a herceg megdörzsölte a virág szirmát és kiugrott belőle egy éneklő kecske. Volt ám nevetés, felrúgott mindent miközben ugrált.
– Tartsa csak meg Etelka. –Szólt Marika. Titokban remélte Etelka, hogy elcseréli a virágot vele Mariska, mert herceg tetszett neki.
Etelka már csak az utolsó virágban bizhatott, de a legény eltűnt. Akkor észrevett egy arany rózsát, ennek már megőrült és a herceggel vitette oda, gondolta lesz menyegző.
– Hadd lássam! –mondta a király és Mariska figyelt még a szeme is kikerekedett a nagy fényességtől , mikor a herceg elővette az aranyrózsát, káprázatos volt látvány, hát még mikor megdörzsölte a levelét és előugrott belőle egy arany húszár, megfogta Mariskát és megcsókolta. –Te az enyém én a tiéd. –nagy volt a boldoság még szebben nevetett Mariska ki is ment a virágért és odaadta a hercegnek. Arany lóvára feltette Mariskát és ő is felült mögé, úgy mentek a szomszéd király elibe. No de Etelkáéknál is volt nagy öröm, meglátta a herceget és a mézeskalácsillatot ontó virágot. Apja a király kihirdette a győztest. Boldog volt a két király, boldog volt a két jegyes de még az udvari nép. Dupla mennyegzőt csaptak. Én is ott voltam. Aki nem hiszi járjon utána.
A kolbászkerítés
volt egy ember megházasodott, a házát kolbászkerítéssel vette körbe,szerencsét is hozott megszületett gyermekük csodájára jártak a faluban, de még az egész országban. Olyan szépséges volt a haja aranysárga, a szeme zafir. Hordták az országból az ajándékot, cserébe kolbászt kaptak. Felcsperedett a gyerek, szép szál legény lett, segített a földeken a szüleinek. Egy nap katonák jártak arra verbuváltak, a legény hírnévre és kalandra vágyott be is állt katonának, sírtak a lányok, de még az anyja.
-Anyám ne sírjon, meglátja édesapám büszkék lesznek rám.
-Fiam, de hát odaveszhetsz.
-Ne féltsenek, kitanulom a katona mesterséget és a király testőre leszek.
Kapott kardot és lovat és elvitték katonának. Volt egy csata, volt még egy, meg még egy, hősiesen küzdött. A harmadik csatában talált egy ezüst markolatú kardot nagyon megőrült neki. Be is került a király testőrségébe mert vitéz cselekedetei eljutottak a királyi udvarba. Egyszer viszont nagy baj érte, egy fekete lovag leverte sisakját és levágta szőke haját és elvette az ezüst markolatú kardot. Nagy baj volt ez, ebben volt az erej, barna hajjal az anyja sem ismeri meg, sírt is nagyon. Meghallotta egy kismadár a zokogást és mellészegődött. Felült a lovára de nem oda vitte ahová menni akart, hanem ahova a madár mondta. Szélsebesen vágtatott egy kidőlt fa miatt le kellett szállni a lóról. Gondolta visszafordult hátha keresi a király, ekkor talált egy arany markolatú kardot. Tudta, hogy az Isten szereti őt, a víz tükrében látta, hogy a haja újra arany színű. Épp jókor ért haza, mert a szomszéd királynak nem tesztett a király lánya és hadat üzent. Mentek hát a csatába, és az aranykard nem hagyta cserben, győztesként tértek haza. Kapott is annyi kitüntetést, hogy csakúgy csillogott a sok érem a mellkasán.
– Hogy jutalmazhatnálak még meg, hős katonám?
– Az a nagy tisztesség ért, hogy Királyuramat szolgálhattam, de már hazamennék, jó lenne egy asszony egy ház, és majd Isten segítségével gyerek.
– Fiam, megértelek, elbocsátalak, kapsz tőlem földet is házat is közel édesapádékhoz, jól szolgáltál, eredj hát, megérdemled a jutalmat, meg aztán jó földesúrra is szükségem van.
– Köszönöm jóságát felséges királyom, öröm volt királyommal harcolni, Isten áldja a királyt! –mondta és elindult haza.
-Édesapám, jöjjenek ki, hazajöttem. –látják ám milyen daliás az ő fiúk, odacsődültek a falubéliek és csaptak egy nag ebéden.
– Édes szüleim. Nem megyek már sehová. Szolgálatomért kaptam jutalmat. A szomszéd telken állt egy ház azt kicsinosítom és felvirágoztatom a gazdaságot.
– Örülünk fiam. De kell oda egy asszony.
– Tudom apám, de nem találtam még megfelelő mátkát.
– Fiam én segítek neked mindenben, majd találsz magadhoz valót.
A fiú kicsinosította a szomszéd telken álló házat, a kerítés kolbászból volt. Jöttek is arra lányok, de csak szolgálónak fogadta fel őket, gondolta: feleségnek nem ilyent szeretnék.
Egyszer aztán lefeküdt aludni, látja ám a kismadarat az ablakpárkányon, örültek egymásnak, beljebb repült rá a vánkosra, „nem hajtom el”- gondolta és el is aludt, reggelre a madár gyönyörű lánnyá változott, a fiú mikor meglátta rögtön szerelemre gyúlt megcsókolták egymást és másnap megülték a menyegzőt, hét gyermekük született, 6 leány és 1 fiú és az aranymarkolatú kardját odaadta a fiának. A király katonája lett ő is. és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
3. A békakirály menyasszonya
Gyerekek, látjátok ezt a szép függönyt! Tudjátok, nem lógott ez itt mindig az én ablakomon.
Szeretnétek hallani a történetét? Volt egyszer egy király, annak volt egy csodaszép leánya. Aranyló szőke haja volt és karcsú dereka. Történt egyszer hogy az udvaron megszagolt egy virágot és kihullott az összes haja. Jöttek orvosok, de egyik sem tudta visszahozni a szépséges hajzuhatagát. Hanem egyszer egy füves asszony felajánlotta szolgálatát és azt mondta: -Ezekkel a füvekkel kenegesse a feje bőrét és ha kinő és megnő a haja visszajövök és nekem adod a lányod.
-Apám kérem ne adjon oda neki!
-A királylánynak kell a legszebbnek lennie az országban, ezt meg kell tenni. Megadom amit kérsz.
Eltelt egy esztendő nagyon szép haja nőtt a királylánynak. Látják ám, hogy ott a bébakirály.
-Mi szél hozott békakirály? –kérdezte a király.
-Uram királyom, a füves asszony az én anyám a füves asszony, eljöttem a királylányért. Volt nagy sírás, de odaadták neki, mert az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.
A királylány nem akart hozzámenni: -nem leszek a békakirály felesége.- zokogta. Nagyon megharagudtak és kelmévé változtatta a füves asszony a királylányt. Betekerte a kelmét egy koszos rongyba és betette egy ládába, a tó mélyére levitte és a békakirály ráült.
Teltek az évek arra ment a szomszéd ország királya hajón. A hajó telis tele volt rakva arannyal, nézegette a király a kedvenc érmét és egy óvatlan pillanatban beleejtette a tóba, és utána ugrott. Látta a tó fenekén a békakirályt levágta a fejét és felvitte a hajóra a ládát. Kicsomagolta a kelmét teszett neki, otthon az udvari szabóval varratott belőle egy függönyt.
-Kész a függöny. –szólt a szabó.
-Na lássuk!-mondta a szomszéd királyfi. Látja ám, ahogy a Nap megvilágítja, a függönyből egy szépséges lány néz rá, próbálta megfogni, de nem tudta. A királyfi kihajózott, beleugrott a tóba, összeragasztotta a békakirály fejét a testével és így szólt: -Na te békakirály, ha nem válaszolsz a kérdésemre elveszem megint az életed!
-Válaszolok én, csak kímélje meg az életemet fenséges királyfi.
-A kelmében van egy királylány, de nem tud kijönni. Mondd meg, mit kell tennem, hogy feleségül vehessem.
-Királyfi, vidd a kelmét sötétben ki az udvarra és a holdvilágnál emeld fel, amikor kilép a lány a kelméből, takard be arany köntössel és a feleséged lesz. A királyfi úgy is tett, és ami igaz lett igaz lett. Kiment este a sötétbe , holdvilágnál felemelte a kelmét, a lány kilépett, a királyfi hamar betakarta aranyköntössel és feleségül vette. Éltek boldogan. A függöny emlékét sem bírták, odaadták egy kofának. A függönyt meg megvettem a piacon és itt lóg nálam az ablakban.
Itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi járjon utána.
Author: lengyel Szilvia, Szilvone, Sziszi
Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione 1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már...
