Hallgatag gondolatok

Sovánnyá tett a csönd,

Egykor gazdag szavaim

Elhagytak. S mint a börtön

Csupasz falai közt,

Most megfosztva állok,

Meztelen valóm didereg.

 

Akár a bőr alá bekúszó viszketés,

Ami az őrületbe kerget,

S úgy remeg kezem, hogy enyhítsem,

Sebesre vájjam S letépjem

Magamról egyetlen tulajdon ruhám,

Mit anyám adott rám,

Amikor megszülettem.

 

Elmondanám, ha tudnám,

De elsírtam könnyeimet,

Azokba fojtva fulladt meg

A képzelet szülte álom,

Melybe kívankozom.

 

Szememből kicsordult mosoly,

Ajkamról letépett csókok

Nyoma forrad a sebek alatt,

Zálogba adott gondolat foszlányok,

Oh, ha most látnátok,

Hová jutottam,

Kifutok az időből,

A szabadon hagyott lapokból,

S oda minden, ami voltam.

Petőh-István Jennifer
Author: Petőh-István Jennifer

Petőh-István Jennifer vagyok. „Az őszi ég alatt” című pályázaton való sikeres részvételem óta nagy örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió állandó szerzői közé tartozhatom! 1994-ben születtem Vásárosnaményban, a Tisza partján fekvő kisvárosban. Tizenöt éves korom óta foglalkozom versírással, és hálás vagyok az eddigi lehetőségekért, hogy nyomtatásban is megjelenhettek verseim, úgy, mint: A Marsbook Kiadó gondozásában megjelent Involúcióink antológiában „Tavasz” című versem, Fényvesztve antológiában „Várakozás” című versem, valamint a Talentum House Kiadó Papírszárnyak nevet viselő antológiájában „Extázis” ès „Stagnálás” című verseim. Jövőbeli céljaim egyike, hogy a saját, önálló verseskötetem is a kezemben foghassam, és írásaimat továbbra is megoszthassam mindazokkal, akik örömüket lelik azok olvasásában. Számomra az írás egyfajta létszükség, amely olykor a legváratlanabb helyzetekben lep meg, amikor a szavak gyors egymás utánban áramlanak hozzám. Máskor viszont, hetekig nem találom a helyem az alkotás világában. Azt hiszem, ez is olyan, mint az életben minden, ami velünk történik: a maga módján, a maga idejében talál ránk, amiről addig nem is tudtuk, hogy hozzánk tartozik.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két tokaji tájkép

Rákönyökölök a tokaji Erzsébet híd korlátjára és gyönyörködöm a tájban. Velem szemben a Bodrog, jobbról pedig a Tisza fut sietve. Bodrogközt úgy fogják közre ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Ki vagyok én?

  Ha kérded, tőlem ki vagyok én? Nem tudok felelni rá, Nem én. De gyere közelebb! Ülj ide az ölembe! Nézz a szemembe mélyen! A

Teljes bejegyzés »

Virágzó tavasz

A vadszilvafa reggel matt flitterekkel szórja tele a tavaszi kabátokat. Aranyvessző ragyogása borítja be a zöldellő sétányokat és parkokat.   Puhára bélelt bakancsok kitaposták már

Teljes bejegyzés »

Holnap

Holnap lesz a legeslegjobb napom, Hiszen majd szülinapot ünneplünk. Egy szép virág az én ajándékom, És anya annak majd igazán örül. A boltos szerint különleges…

Teljes bejegyzés »

Száz éve

Éppen száz éve állok itt. Éppen száz éve nézek át zöldellő rétek, virágzó dombtetők felett. A kótyagos ősz szomorkás színekbe öltöztette a környező tájat, s

Teljes bejegyzés »

Bármikor

Bármikor   Útjaim fel, S alá mint; Szemem, egyszer az utcáról, Utána a buszról tekint. Koszos a város, Külvárosa füstös; De a jövő még mindig…

Teljes bejegyzés »