Patamon történetei

1.rész

Hogyan szállj fel úgy, hogy ne ess át a ló túl oldalára?

 

 

-Anya! – szólt kérlelően Bendegúz.

-Igen , kisfiam ? – fordult felé  , miközben süteménylisztes kezét a kötényébe törölte.

-Elolvasod nekem újra ezt a mesét? – mutatta neki a könyvet .

Rebeka Lovodája. Ez volt fekete festékkel rányomtatva.

 

-Miért nem megyünk inkább el Rebekához ?-mosolygott a kisfiúra .

-Anya , te ismered őt, aki a könyvben szerepel ? – csillogtak a szemei az örömtől.

Bólintott és már készítette is a csizmát, pulóvert, sapkát.

 

Útközben Bendegúz az előtte elfutó tájat figyelte az autóból. Oda képzelte magát és Noyát , ahogyan indiánként vágtatnak a mezőn.

 

Megérkeztek a Lovodába. Anyukája odaintegetett Rebekának , aki ha hiszitek ha nem kalapban volt és éppen a lovak árnyékában mesélt pár gyermeknek.

 

-Milyen sok gyerek ! Nézd anya ! – kiáltotta Bendegúz örömtelien . Megragadta anyja kezét és sietős léptekkel haladni kezdett feléjük.

 

-Sziasztok! – csendült fel a napsugár arcú lány hangja.

-Sziasztok! –köszönt a többi gyermek Bendegúznak s anyjának.

-Köszönj szépen ! – bátorította Bendegúzt anyukája az ismeretlen gyerekek láttán.

-Sziasztok. – hebegte halkan.

 

Rebeka éppen egy történetet mesélt az első lováról , amibe Bendegúz s anyukája is becsatlakozott. Leültek ők is a gyermekek mellé és hallgatták.

-Úgy hívták Patamon …- Rebeka elmondta a gyerekeknek , hogy ez egy indián név, ami „dühöst” jelent és tökéletesen illett a lóra a viselkedése miatt.

A történetében iskolás korú volt.A lovakkal való barátkozást még nem ismerte. A ló sokszor prüszkölt , nyerített és kapart. Szemei általában, mintha lángokat szórtak volna.

 

-Mikor lovaglásra került a sor , kihoztam és felszerszámoztam a szokott sorrendben. Először a kikötés , majd következett a pucolás.

 

Ezután  felvettem a védőfelszereléseket, a kobakot és a gerincvédőt .

 

Végezetül ráraktam Patamonra a nyeregalátét , nyerget és a kantárt.

 

Arrébb vezettem a kikötőtől és leellenőriztem a felszerelést mielőtt felszálltam volna a lóra.

 

-De ekkor Jaj istenem !- kiáltott fel Rebeka a homlokához csapva. A gyermekek mind tátott szájjal nézték , vajon mi történhetett.

 

-Meséld tovább- harsogták együtt.

 

-Ekkor- folytatta Rebeka. Ahogyan a kengyelbe tettem a lábam , az egyik kezemmel a szárat fogtam össze az első kápánál a másik kezemmel a hátsó kápába kapaszkodtam.

 

Éppen csak hogy,  sikerült felkapaszkodnom  az oldalára, Patamon abban a pillanatban neki iramodott . Száguldó vadlóként.

 

Olyan szél sebesen vágtatott , hogy alig tudtam az oldalán csüngve fent maradni .

A gyerekek arcára izgatott várakozás ült ki .

-Leestél ?- kérdezte Márkó , aki alig bírta kivárni a történet folytatását .

-Mielőtt leestem volna ..- folytatta Rebeka. Összeszedtem minden gondolatom és próbáltam a szárak segítségével megfékezni a vadlónak tűnő Patamont.

Tervem sikert aratott .A ló megállt. Nekem pedig szerencsém volt , hogy nem esett bajom .

Az apukám oda futott hozzám és megkérdezte , hogy minden rendben van-e velem . Én pedig még nem tudtam válaszolni a kimerültségtől és az ijedtségtől, amit a saját lovam okozott .

-Szerintetek mi történhetett ? – kérdezte a gyereket Rebeka.

-Megijedt és mivel menekülő állat így futni kezdett ? Esetleg játszani akart?- találgattak a gyerekek.

-A ló mindig egyet előre gondol és a szokásaiból él. – magyarázta Rebeka. Vegyünk egy egyszerű példát. Ha almát viszek a lónak minden találkozásunkkor , akkor szerintetek mi fog történni ? – kérdezte a gyerekeket

-Várni fogja az almát mindig amikor meglát? Örülni fog , ha újra lát? – kérdezték.

-Igen. Tehát megszokja , hogy almát viszek neki mikor megyek. Meglátott és azt gondolta , hogy alma is van nálam. Ez történt itt is.

Hozzá szoktattam ahhoz , hogyha kihozom a karámjából akkor ki fogom kötni , lepucolni és felszerszámozni . Ezután pedig a felszállás fog következni .

Felszállás után pedig az elindulás. Lépés után az ügetés , ügetés után a vágta és így tovább és így tovább. Megtanulta ezt a sorrendet , hogy mi után mi következik . Ezért ő úgy gondolta , hogy kezdhetnénk akár a vágtával is . Pedig még a hátára sem sikerült felülnöm.

-Ez veszélyes ! – tette hozzá Rebeka.

Én akkor még nem tudtam , hogy hogyan oldhatom meg ezt a helyzetet. Hogyan ülhetek fel úgy a lovamra , hogy ő azt nyugodtan , egyhelyben állva várja meg .

-Márkó kérlek mondd el a többieknek , hogy a földi munka után , felszálláskor mi az első amit kérsz Kétitől .

-Nyugodtan álljon és várjon- felelte Márkó.

-Igen ! Így nem fog megtörténni veled az , mint velem és Patamonnal. – mondta Rebeka és rámosolygott a gyerekekre miközben megsimogatta a körülöttük lévő lovakat.

A gyerekek megkérték , hogy legközelebb is meséljen ilyen tanulságos történetet a lovas órák után. Ők is megsimogatták a lovakat.

Bendegúz a haza felé úton megköszönte anyukájának , hogy elmentek a Lovodába . Anyukája pedig mivel látta , hogy mennyire tetszett a kisfiúnak a környezet a lovakkal , gyerekekkel együtt ezért eldöntötte , hogy ismét ellátogatnak majd Rebekához , hogy minél biztonságosabban tanulhassanak a lovakról a lovagló gyerekekkel és Rebekával együtt.

 

Vége.

 

Ajánlom ,minden olyan gyermeknek ,aki biztonságos kapcsoltba szeretne kerülni a lovakkal.

Rebeka Lovodája egy olyan hely , ahol erre van lehetőség.