1.rész
Hogyan szállj fel úgy, hogy ne ess át a ló túl oldalára?
-Anya! – szólt kérlelően Bendegúz.
-Igen , kisfiam ? – fordult felé , miközben süteménylisztes kezét a kötényébe törölte.
-Elolvasod nekem újra ezt a mesét? – mutatta neki a könyvet .
Rebeka Lovodája. Ez volt fekete festékkel rányomtatva.
-Miért nem megyünk inkább el Rebekához ?-mosolygott a kisfiúra .
-Anya , te ismered őt, aki a könyvben szerepel ? – csillogtak a szemei az örömtől.
Bólintott és már készítette is a csizmát, pulóvert, sapkát.
Útközben Bendegúz az előtte elfutó tájat figyelte az autóból. Oda képzelte magát és Noyát , ahogyan indiánként vágtatnak a mezőn.
Megérkeztek a Lovodába. Anyukája odaintegetett Rebekának , aki ha hiszitek ha nem kalapban volt és éppen a lovak árnyékában mesélt pár gyermeknek.
-Milyen sok gyerek ! Nézd anya ! – kiáltotta Bendegúz örömtelien . Megragadta anyja kezét és sietős léptekkel haladni kezdett feléjük.
-Sziasztok! – csendült fel a napsugár arcú lány hangja.
-Sziasztok! –köszönt a többi gyermek Bendegúznak s anyjának.
-Köszönj szépen ! – bátorította Bendegúzt anyukája az ismeretlen gyerekek láttán.
-Sziasztok. – hebegte halkan.
Rebeka éppen egy történetet mesélt az első lováról , amibe Bendegúz s anyukája is becsatlakozott. Leültek ők is a gyermekek mellé és hallgatták.
-Úgy hívták Patamon …- Rebeka elmondta a gyerekeknek , hogy ez egy indián név, ami „dühöst” jelent és tökéletesen illett a lóra a viselkedése miatt.
A történetében iskolás korú volt.A lovakkal való barátkozást még nem ismerte. A ló sokszor prüszkölt , nyerített és kapart. Szemei általában, mintha lángokat szórtak volna.
-Mikor lovaglásra került a sor , kihoztam és felszerszámoztam a szokott sorrendben. Először a kikötés , majd következett a pucolás.
Ezután felvettem a védőfelszereléseket, a kobakot és a gerincvédőt .
Végezetül ráraktam Patamonra a nyeregalátét , nyerget és a kantárt.
Arrébb vezettem a kikötőtől és leellenőriztem a felszerelést mielőtt felszálltam volna a lóra.
-De ekkor Jaj istenem !- kiáltott fel Rebeka a homlokához csapva. A gyermekek mind tátott szájjal nézték , vajon mi történhetett.
-Meséld tovább- harsogták együtt.
-Ekkor- folytatta Rebeka. Ahogyan a kengyelbe tettem a lábam , az egyik kezemmel a szárat fogtam össze az első kápánál a másik kezemmel a hátsó kápába kapaszkodtam.
Éppen csak hogy, sikerült felkapaszkodnom az oldalára, Patamon abban a pillanatban neki iramodott . Száguldó vadlóként.
Olyan szél sebesen vágtatott , hogy alig tudtam az oldalán csüngve fent maradni .
A gyerekek arcára izgatott várakozás ült ki .
-Leestél ?- kérdezte Márkó , aki alig bírta kivárni a történet folytatását .
-Mielőtt leestem volna ..- folytatta Rebeka. Összeszedtem minden gondolatom és próbáltam a szárak segítségével megfékezni a vadlónak tűnő Patamont.
Tervem sikert aratott .A ló megállt. Nekem pedig szerencsém volt , hogy nem esett bajom .
Az apukám oda futott hozzám és megkérdezte , hogy minden rendben van-e velem . Én pedig még nem tudtam válaszolni a kimerültségtől és az ijedtségtől, amit a saját lovam okozott .
-Szerintetek mi történhetett ? – kérdezte a gyereket Rebeka.
-Megijedt és mivel menekülő állat így futni kezdett ? Esetleg játszani akart?- találgattak a gyerekek.
-A ló mindig egyet előre gondol és a szokásaiból él. – magyarázta Rebeka. Vegyünk egy egyszerű példát. Ha almát viszek a lónak minden találkozásunkkor , akkor szerintetek mi fog történni ? – kérdezte a gyerekeket
-Várni fogja az almát mindig amikor meglát? Örülni fog , ha újra lát? – kérdezték.
-Igen. Tehát megszokja , hogy almát viszek neki mikor megyek. Meglátott és azt gondolta , hogy alma is van nálam. Ez történt itt is.
Hozzá szoktattam ahhoz , hogyha kihozom a karámjából akkor ki fogom kötni , lepucolni és felszerszámozni . Ezután pedig a felszállás fog következni .
Felszállás után pedig az elindulás. Lépés után az ügetés , ügetés után a vágta és így tovább és így tovább. Megtanulta ezt a sorrendet , hogy mi után mi következik . Ezért ő úgy gondolta , hogy kezdhetnénk akár a vágtával is . Pedig még a hátára sem sikerült felülnöm.
-Ez veszélyes ! – tette hozzá Rebeka.
Én akkor még nem tudtam , hogy hogyan oldhatom meg ezt a helyzetet. Hogyan ülhetek fel úgy a lovamra , hogy ő azt nyugodtan , egyhelyben állva várja meg .
-Márkó kérlek mondd el a többieknek , hogy a földi munka után , felszálláskor mi az első amit kérsz Kétitől .
-Nyugodtan álljon és várjon- felelte Márkó.
-Igen ! Így nem fog megtörténni veled az , mint velem és Patamonnal. – mondta Rebeka és rámosolygott a gyerekekre miközben megsimogatta a körülöttük lévő lovakat.
A gyerekek megkérték , hogy legközelebb is meséljen ilyen tanulságos történetet a lovas órák után. Ők is megsimogatták a lovakat.
Bendegúz a haza felé úton megköszönte anyukájának , hogy elmentek a Lovodába . Anyukája pedig mivel látta , hogy mennyire tetszett a kisfiúnak a környezet a lovakkal , gyerekekkel együtt ezért eldöntötte , hogy ismét ellátogatnak majd Rebekához , hogy minél biztonságosabban tanulhassanak a lovakról a lovagló gyerekekkel és Rebekával együtt.
Vége.
Ajánlom ,minden olyan gyermeknek ,aki biztonságos kapcsoltba szeretne kerülni a lovakkal.
Rebeka Lovodája egy olyan hely , ahol erre van lehetőség.
Author: Nagy Rebeka Réka
Nagy Rebeka Réka vagyok ,26 éves, a Rebeka Lovodája könyv és egyesület megalkotója. Célom, olyan írásos segédletek – törtánetek / mesék / versek létrehozása , amely segíti a gyermekekben a lóval való természetes kapcsolódást . Ahogyan én tanítom nap,mint nap , a gyerekek nyelvén. Út a lovakhoz , gyerek cipőben.
2 Responses
Nagyon jó kis történet volt, ráadásul tanulságos is.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon köszönöm a véleményét!
Ez lenne a célom, hogy hasznos lehessen!
Tisztelettel,Rebeka