A március 15 utcai buszmegben találkoztunk először. Azóta a Haszkovó utcában összefutunk rendszeresen mikor a pékségbe, vagy onnan hazafele megyek.
Összefutunk, mert megérzi ha valaki szereti, s gazdáját is a séta során afelé tereli. Vagy ha nem, akkor az emberek mennek felé, mert nincs ki azt a kutyát első találkozásra meg ne szeretné
Nincs ki meg ne szeretné azt az angyali ebet, azt az odaadó szeretetteljes lelket, jellemet. Nincs ki elfeledné gyengéd orrbökésést, lágy simogatasát, édes vidám nyüszögését
Nincs kit ha megnyal csuklón lágyan, s fejét ráhajtja, el ne olvadna. Nincs ki ha puha bundáját megsimíthatja, úgy ne érezné, hogy nem csak kapott hanem adott, mert szemében őszinte hála ragyog
Nagyszerű kutya ő kiért megéri a pékség előtt a kilóméteres sort kivárni. A köd, a füst mögül is mérföldekről kiszúrom, alakját, ugatását de még gazdája hangját is, mint Ramsay a Wellington receptjét betéve, én is az ebet úgy tudom.
Mert nincs hozzá hasonló Haszkovó szerte, egyedülálló az ő szeretete. Szeretete melyet gazdájától kapott, s melyet nekem S sokaknak ott a környéken tovább adott
Éljen ő soká egészségben boldogságban gazdijával együtt drága Bubi kutya, az aranyszívű imádnivaló foxi cukipofa. S remélem, szeretetében mit tán meg sem érdemelnék, lesz még arraútban részem
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.