Az ördög kísértései
Ma a párom nincs velem, és az exem meghívott egy kávéra. Elmegyek. Mi baj lehet? Érzem, hogy az ördög körülöttem ólálkodik. Egy hang szól bennem: „Angyal vagy! Erős vagy! Az ördög nem vihet táncba sem ma, sem holnap!”
Az ördög velem jön a találkozóra. Mint egy árnyék, úgy követ. Az exem kedves és közel hajol. Meg akar csókolni. Tudom, hogy nem szabad. Van párom, aki szeret. Az ördög is közelebb hajol. „Engedd! Csókolni engedd! Szeret és te is szereted!” – suttogja az ördög a fejemben. A csók megtörténik. A becsületem és a hűségem is csorbát szenved.
Hazafelé menet meglátok egy cukrászdát. Ah! Azok a sütemények! De tudom, hogy nem szabad, hiszen fogyókúrázom. Az ördög újra körülöttem lebeg. „Ma lehet! Egyél! Nézd csak, ott a krémes! Tudom, hogy az a kedvenced. Ennyi neked is jár! Fogyókúra? Ugyan már!” – súgja az ördög a fülembe. Végül három krémest veszek, és azonnal meg is eszem. A gyomrom örül a finom falatoknak, de a lelkem nem. Görcsbe rándul a testem. Ezt is elrontottam! Már el sem hiszem!
Otthon vagyok. A hűtőben egy üveg konyak vár. Tudom, nem szabad! Ma már elég sokszor hibáztam. Az ördög megint előkerül. Fény és árnyék keveredik. A gondolataimban az ördög a kanapéra heveredik. „Hékám! Gyerek vagy, hogy nem iszol? Vagy netán gyáva? Húzóra a konyakot! Hadd lám!” – szólít fel az ördög gúnyosan. „Nem vagyok már gyerek! Sem gyáva!” – ordítom egyedül a konyhában, és a konyakot húzóra, ahogy az ördög kérte, magamévá teszem. Már valóban látom azt az átkozott ördögöt, úgy hiszem.
Az ördög ijesztően kacag. Szúrós tekintetét le sem veszi rólam. Perzsel a levegő, de az üres üveg hideg. Hevesen dobog a szívem. Ez az ördög tőrbe csalt engem? Az összes valós és józan gondolatom eltűnt az elmémből.
Másnap reggel a bűntudat súlya alatt ébredek. Az ördög árnyéka még mindig ott érződik a szobában. Az éjszaka eseményei kísértenek. A tükörbe nézek, és egy megtört embert látok. Az ördög mosolyog rám a tükörből. „Látod, milyen gyenge vagy? Nem tudsz ellenállni nekem!” – gúnyolódik. A szívem összeszorul, és könnyek szöknek a szemembe. Az ördög győzött. Az életem darabokra hullott. A bűntudat és a szégyen elviselhetetlen. Az ördög kacagása visszhangzik a fejemben, miközben a remény utolsó szikrája is kialszik bennem.
Author: Kovács Evuska
Az írás és az olvasás számomra nem csupán hobbi, hanem életforma. Folyamatosan írok és olvasok, mert mélyen hiszem, hogy ezek a tevékenységek igazi gyógyírt jelentenek a léleknek, különösen a hétköznapi nehézségek közepette. Mindig azt vallom, és ezt szeretném veletek is megosztani: Az egyik legjobb gyógyír a léleknek egy jól megírt könyv. Ez a gondolat vezérel, amikor írok, és ez a meggyőződés kísér, amikor olvasok. Érdekes egybeesés, hogy március 22-én születtem, ugyanazon a napon, mint Goran Bregović, a híres balkáni zeneszerző és zenész. Úgy érzem, ez a véletlen egybeesés valahogy rányomta bélyegét a stílusomra és művészi látásmódomra is. Ahogy Bregović ötvözi a különböző zenei stílusokat és kultúrákat műveiben, úgy törekszem én is arra, hogy írásaimban egyesítsem a különböző irodalmi hatásokat és élettapasztalatokat. Ez a közös születésnap talán magyarázatot ad arra, miért vonzódom annyira a sokszínű, érzelemgazdag történetekhez, és miért igyekszem mindig valami újat, egyedit alkotni. Remélem, hogy műveim ugyanúgy megérintik az olvasók lelkét, ahogy Bregović zenéje képes megmozgatni a hallgatóságot.