SZÍNEK ÉS EGYEBEK

Próbáltam lazulni,bajra nem gondolni,
fantáziám kalandozott,téged akart látni.
Játszottam a képzelettel,hol színekkel hol mással,
mindenhol ott voltál, voltál rám mágikus hatással.

Fehérre gondoltam,s jutott eszembe lelked tisztasága,
sárgáról a nap fénye,szíved meleg ragyogása.
Kékről gyönyörű szemed mély kékje,
mely színével festi az eget még kékebbre.

A zöld a természet,melynek nyugalma szunnyad benned,
barna a Hajad színe, mint a föld pázsitjának selyme.
Vörös a tűz,mint lángoló izzó szerelmed,
fekete a pokol,hová akár elkárhoznék veled.

Az esőről pergő könnyeid jutnak az eszembe,
mik feloldoznak,s tisztára mossák lelkünket.
A szél,mi forgandó,most hozzám sodort,
de félő,ha irányt vált vihar lesz és tombol.

A villámlás ereje izzó emésztő szikra,
mely szerelmed tüzes lángra lobbantja.
A víz s a levegő,mely nélkül nem létezik élet,
rád emlékeztet,látod’te vagy nekem a kezdet és a végzet.

ÉDES M. (Zimányi Márti)
(Szerzői jog fenntartva)

 

 

 

 

 

Zimányi Márti & ÉDES M.
Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Gyötrelem

Sosem teszem le a tollat, Lehet csak elrakom oldalra, Lelkemből egy darabot otthagyva, Hol boldogságom is porlad.   Miért szomorúak a verseim? Valami nagyon kezd

Teljes bejegyzés »

Torzó

Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét

Teljes bejegyzés »

Menthetetlenek

Rég írtam már, De megint neked írok, Ismét hozzád szólók. Úgy unom már!   Miért nem tudlak kiverni a fejemből? Tán, mert nem is akarlak;

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Az a csepp könny

Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Jégbe fagyott hullámok

Télbe dermedt a csend, reccsennek a tört üvegként úszó jégtáblák, Északi, hideg szelek a Balaton világát fagyba zárták. Fent vöröskék felhőn ül a nap, sugara

Teljes bejegyzés »

Melankólia

Mintha a melankólia sötét virága belőlem nyílna ki, időtlenül, s hiába tépem le, taposom el, gyökere lent a mélyben zsendül. Meggyötört szívem az élet alkonyi

Teljes bejegyzés »