Rózsák a retinán
Érkezett hát megfogant.
Nyugodt hajnalon a gondolat.
Egy kérdés lesz s kalap,
Amennyiben rossz a lap.
Élet, mint egy kártyajáték
Tizenkilencre lapot is kér.
Behunyom hát szememet
Eldobom az eszemet.
Mely fogva tartja szívemet.
Elhervad a rózsa szememben
Reményem így vele oda lesz.
Hisz tudom válasza nem és nem.
( és ha igen, szívem dobban
Száll fel a magosba, de
Ó te csalfa délibáb…
Éltem s halok nem soká)
Ma még virul a retinán,
Vöröslik egy lángsugár.
Felkelő nap fényéből
Lelkem titkos mélyéről.
Úgy hívom, hogy égi láng
Pedig csak egy szalmaszál.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, Szeretem, hogy az érzelmeim képekké válnak, majd szavak formájában megjelennek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.