EGY MEG EGY AZ NULLA
Az éjszaka csendje nyugtatólag hatott az asszonyra,bár álmatlanság gyötörte. Magára vette köntösét és kiült a teraszra.A tó felől párás,esőillatú levegőt hozott a szél.A távolból hallani vélte,ahogy a fodrozódó hullámok a parti kövekkel összecsapnak.
Imádta nézni a hatalmas vizet,magányos óráit legtöbbször ott múlatta.Holnap eső lesz,gondolta.
Ismerte a tó minden szeszélyét régóta ez a parti kis ház a második otthona.Ez volt a menedéke ha az élet nehézségei elől menekült.Itt tudott magában mélyre merüni,a problémáira megoldást találni.
Most is ezért jött ide,de nem egyedül.
Még sosem hozott ide férfi vendéget,az otthona az tabu volt.Most mégis képtelen volt nemet mondani.Túl fontos volt neki,hogy ezt a kapcsolatot tisztázza,ha lehet rendbe tegye.Mert a szíve ezt szerette volna.Végig nézett magán,keserűn húzta el a száját.Ezt a méregdrága cuccot is Laci kedvéért vette.Annyira fontos volt neki a férfi figyelme.Szerette őt,valami eddig még sosem érzett vonzalommal.Nem értette mi az ami ilyen misztikus módon a férfihoz köti.Nem volt szép,nem volt egészséges,nem kényeztette.Néha kifejezetten nyers modorú.A lelke.Igen.A lelkébe szeretett bele.Még mielőtt találkoztak volna,rengeteget beszéltek telefonon.Napi több órán keresztül.
Olyan közel kerültek egymáshoz,mintha már hosszú évek óta ismernék egymást.
Mindenről tudtak beszélni,bizalmasan.
Megnyíltak egymás előtt,legalábbis Miranda úgy hitte.Aztán az első találkozás meghozta a katartikus élményt.Ez lehetett az utolsó láncszem,ami Mirát Lacihoz kötötte.Az élmény,a férfi bűvköre mágnesként vonzotta.
Mégsem alakultak jól a dolgok. Az asszony többet tett bele ebbe a kapcsolatba,és ez felemésztette.Tudta lépni kell.Már feladta,mikor a sors újra és újra összehozta őket.
Így nem lehet,így képtelenség feledni.A lelkiismerete is gyötörte,úgy érezte elárulja Atillát.Ő volt az,aki először barátként dobott neki mentőővet,mikor a leg elkeseredettebb volt.
Jelenlétével,figyelmével átsegítette a nehéz napokon.Aztán férfiként is közeledett.
Tudta,hogy Miranda szíve összetört,és még nem szabad.Mira remélte,hogy egy új kapcsolat segít eltemetni a múltat.Nem igért Atillának semmit,de nem is utasította el.
Halk moraj jelezte,hogy közelít a vihar.Pedig
jó itt kint ülni.Félt bemenni a házba.Félt,mert tudta nem elég erős Lacival szemben,ismét elgyengül.
Most már a szél is feltámadt,
mintha minden az akarata ellen történne.
Bent alszik az az ember,akit végleg el akar hagyni’de nem tud.Két ember,és egyikkel sem boldog.Felidézte Atilla szelíd kék szemét,divatosan enyhén borostás mosolygós arcát.A feltámadó szél hozta a hangját,szinte hallotta’ olyan kedvesen tudja mondani Kicsi.
Így hívja őt a 186 centijével.
És bent alszik a mogorva vadember,aki megbabonázta szívét összetörte és fogva tartja.Sírhatnékja támadt.Ekkor hatalmasat dörrent az ég,a cikázó villám bevilágította a tájat és bentről kiszólt az imádott hang ;
Gyere be Tündérszép,teljesen átfagytál,gyere
bujj ide mellém !
ÉDES M. (Zimányi Márti)
Author: Zimányi Márti & ÉDES M.
Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)
