Könnycsepp alakú, könnyed és illatos, rózsaszín vagyok, szirmom bársonyos.
A tavasszal jövő vihar leszakasztott, a sodródás messzire elragadott.
Hirtelen magam sem tudom, hol lehetek.
Új helyen, ismeretlen tájon lebegek.
Az élet súlya alatt, mint ember, reszketek.
De amíg színem megmarad, reménykedhetek.
Addig-addig, míg az idő el nem veszi, szépségem a világot még lenyűgözi.
Csak csupán még, mint lélek, élek tovább.
Bár testem elhervad, lelkem szárnyra kap.
Az életemet nem vesztem el soha, emlékem mindörökké virágzó csoda.
Author: Kovács Evuska
Az írás és az olvasás számomra nem csupán hobbi, hanem életforma. Folyamatosan írok és olvasok, mert mélyen hiszem, hogy ezek a tevékenységek igazi gyógyírt jelentenek a léleknek, különösen a hétköznapi nehézségek közepette. Mindig azt vallom, és ezt szeretném veletek is megosztani: Az egyik legjobb gyógyír a léleknek egy jól megírt könyv. Ez a gondolat vezérel, amikor írok, és ez a meggyőződés kísér, amikor olvasok. Érdekes egybeesés, hogy március 22-én születtem, ugyanazon a napon, mint Goran Bregović, a híres balkáni zeneszerző és zenész. Úgy érzem, ez a véletlen egybeesés valahogy rányomta bélyegét a stílusomra és művészi látásmódomra is. Ahogy Bregović ötvözi a különböző zenei stílusokat és kultúrákat műveiben, úgy törekszem én is arra, hogy írásaimban egyesítsem a különböző irodalmi hatásokat és élettapasztalatokat. Ez a közös születésnap talán magyarázatot ad arra, miért vonzódom annyira a sokszínű, érzelemgazdag történetekhez, és miért igyekszem mindig valami újat, egyedit alkotni. Remélem, hogy műveim ugyanúgy megérintik az olvasók lelkét, ahogy Bregović zenéje képes megmozgatni a hallgatóságot.
