Hazamegyek
Idegenben élek, hajtom a pénzt,
hogy mindig csak több legyen,
de senki meg nem kérdi,
jó-e ez így nekem.
Mindenem meg van,
de még sincs semmim,
magányosan élek,
mert nincs itt senkim.
Ide jöttem, feladtam mindent,
elhagytam hazámat,
csak mert biztattak,
itt minden jobb lesz.
Nem lett jobb nekem,
és nem itt van helyem.
Szívem hazahúz, oda,
ahol mégis jó volt nekem.
Itt robot vagyok,
nem emberi lény!
Nem számít a kilét,
és hogy ki vagyok én.
Hiányzik az otthon,
ahol ember vagyok,
ahol az esti utcákon
biztonságban sétálhatok.
Hiányzik minden, ami hazai,
a kolbász, amely Csabán az igazi.
Hiányzik a szegedi paprika,
az abból főzött gulyásleves illata.
Hiányzik minden, ami hungarikum,
a Tokaji bor, a kürtöskalács,
melyet mindig szeretettel
sütnek a nagymamák.
Ha beteg vagyok,
legjobb a Béres csepp,
melyet köszönhetünk
dr. Béres Józsefnek.
Én most beteg vagyok,
mert beteg a lelkem.
Itt nem vagyok boldog,
és álmomban haza igyekszem.
Már nem érdekel a pénz,
nincs itt semmi, ami jobb,
rájöttem már, mind hamis
ember volt, aki biztatott.
Otthon akarok lenni,
ott, ahol boldog vagyok,
élni csakis
szülőföldemen akarok.
A honvágy haza húzza
erősen szívemet,
nem is kell több ennél,
döntöttem hazamegyek!
Oda, ahol boldog emberként élhetek!
Szerző:
V. Földesi Marcsi
Author: V. Földesi Marcsi
1983-ban születtem, Békéscsabán élek családommal. Kétgyermekes édesanya, feleség vagyok. Már a gimnáziumi évek alatt is szerettem írni történeteket, de az élet nagy forgatókönyvíró, ezért egészen másfelé sodort. 25 éves voltam, mikor megszületett a most 16 éves fiam, de a születése utáni napokban minden előjel nélkül súlyos stroke-ot kaptam, ami után teljes egészében újjá kellett építenem az életem, mindezt akkor már egyedülálló anyaként. Hiszem azt, hogy a hit, az elszántság, és az akarat segít nekünk legyőzni a legnehezebb élethelyzeteket is, még úgy is, ha egy anyának egyedül kell helytállnia. Ha utólag belegondolok, biztosan okkal történt velem mindez, mert azóta megtanultam küzdeni önmagamért, és csak így tudott új lehetőségeket elém tárni az élet, amiért a mai napig hálás vagyok. Több mint 10 éve egy kisebb szépségszalont üzemeltetek, amiben egyedül dolgozom. A munkám során rengeteg emberrel találkozok, és törzsvendégeimmel már-már szoros barátság alakult ki. Férjemmel 8 éve vagyunk házasok. Bár mindkettőnknek megadatott már külön-külön a szülői szerep, mégis vágytunk egy közös gyermekre. Sajnos, a korábban bekövetkezett stroke-om miatt egészségügyi szempontból kockázatos lett volna egy újabb terhesség, ezért az örökbefogadás mellett döntöttünk. Számomra az anyaság lélekből fakad, ezért mindegy milyen úton, de tiszta szívemből vágytam egy kislányra, akinek én lehetek az anyukája. Ahogy kislányom...