Fekete nyíl szeli a levegőt, s meg sem áll egy ház ereszéig. Ott azonban hiába keresi úticélját, nem találja régi otthonát a fecske. A ház lakói a télen leverték fészkét, melyet olyan gonddal épített tavaly, s melyben fiókáit felnevelte. Mi lesz most ezzel a kis az teremtéssel? Mihez kezd? Ezért vágyott úgy haza, ezért sietett úgy, szárnyait nem sajnálva? Munkája oda, otthona oda. Mit tehet egyebet, másikat kezd építeni. De nem itt, okulva a kegyetlen bánásmódból máshol keres védelmet.
Szárnyat bont, s száll a kicsi madár, kecsesen úszva az égen keresi új birtokát. Rá is talál egy házikóra egy távoli utca végén, melynek kéményéből nem gomolyog füst, udvarán nem lármázik kutya, ajtaja és ablaka zárva. Ez az elhagyott birtok tökéletes új otthon. Tüstént neki is fog az építkezésnek, gallyakat, leveleket, sarat gyűjt és csakhamar kész a fészek.
Lám, ennek a kis teremtésnek nem okozott gondot az újrakezdés. Ha csüggedt is rommá dőlt élete vagy vesztett vagyona felett, csakhamar erőt merített magából, hajtotta az életösztön és ismét felépített valamit a semmiből.
Ha ennek az apró lénynek sikerült, az embereknek miért okoz gondot? Miért nem veszünk példát a természet többi teremtményéről? Mi, akik nem győzünk dicsekedni értelmünkkel, hatalmunkkal? A fecske nem ember, mégis visszavágyik otthonába, melyet magának és családjának épített. Ha pedig már nem találja, hát épít másikat. Ellenállóbb, kitartóbb, mint az ember.
Belőlünk mikor veszett ki ez?
Author: Horváth Vanessza
"A regényes látásmód sokszínűvé árnyalja a világot, olyanná, amilyen az valójában." Vavyan Fable
2 Responses
„Mit tehet egyebet, másikat kezd építeni. De nem itt, okulva a kegyetlen bánásmódból máshol keres védelmet.”
Igen, tanulni kell a csalódásokból. Aki egyszer olyan aljas volt, hogy a fecske fészkét leverje, az máskor is ezt teszi.
Remek írásod tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Örülök, hogy tetszett!