SOSEM MÚLSZ.

Mint krónikus gyulladás,sosem múlsz,
emléked bennem él,időnként lobban,feldúl.
Nincs gyógymód,hogy az érzés múljon’
örök fájdalom vagy, a kínt lelkemben hordom.

Keserűn édes emléked dédelgetem,
féltem’feledni,múlni nem engedem.
Drágább nekem,mint bármi a világon,
testetlen,reménytelen,azt se bánom.

Ha jő az éj’valóságos leszel,
álmaimban újra a karodba veszel.
Érzem leheleted,hallom a hangod,
bőröm égeti szenvedélyes forró csókod.

Szeretem hallani,ahogy vágyaid súgod,
tested melegét,szapora szívdobbanásod.
Kezed símogató lágy érintését,
ajkad türelmetlen,sürgető követelését.

Álmomban akarsz engem, szeretsz,
itt vagy velem,igéred el nem engedsz.
Ez oly jó,kitart a következő éjig,
belőle táplálkozom nappal’ ez boldogít.

Nem férkőzhet más a lelkemhez közel,
Próbáltam,senki nem ér fel veled.
Örök nyomot hagytál,belém égtél,
Szívemből egy darabot kitéptél.

ÉDES M.(Zimányi Márti)

Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)