SZÁRNYALÓ VILÁGOM.

Szellők szárnyán repülök,
velük együtt fütyülök.
Néha én is süvöltök,
felhők szélére felülök.

Bárányokat kergetek,
jó nagyokat nevetek.
Szállnék együtt veled,
de álmom nem enged.

Látom már a teliholdat,
éppen felém bólogat.
Nagyra tátja száját,
nem látott még íly csodát.

Vagy csak álmos,ásít szegény,
szájába az egész éj belelfér.
Hosszú még az éjszaka,
világítson az a dolga.

Világítson csillagoknak,
minden Földi halandónak.
Vándoroknak,árváknak,
kik az éjben bolyongnak.

Ragyogjon hűs fényt nekem is,
nem baj,ha hidegsége beterít.
Hisz ez úgyis csak egy álom,
szárnyalni hagyom a világom.

ÉDES M. (Zimányi Márti)

Zimányi Márti & ÉDES M.
Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »