2022 áprilisában találkoztunk a otthonom kapuja előtt, mikor gazdájával épp arra setált, s izgatottan nyaldosva közelebb jött.
Azúrkék szemének tavában megfürödtem akár hal a folyó hullámában, kezem mennyországát lelte forró pehely bundájában
A napos de mégis hűvös tavasz egyik legcsodásabb érzése, ha ebbunda kerül a szélfújta, kissé fázó kézbe
Hogy is mélyedhetett volna feledésbe a mákos pohárkrém fehér-szürke szőrös angyal gyönyörűsége. Most itt van ugyanabba a lichiszín nyakékbe
–Emlékszel e még rám, világnak csodaszépsége? Három éve jártál kapum elejébe. Gazdád lefogott, mondva kissé ugrálsz:
Felőlem ugorhattál volna nyugodtan akár rögtön az ölembe, tárt karokkal magamhoz húztalak volna keblemre ölelve. Még az esetleges sár sem zavart volna, szép nyoma lett volna szeretetednek, meg van gép, mi kimossa
Sőt egyszer vizsgáról hazafelé menet is nemes kabátod, mint mágnes hozzád vonzotta kezemet. Most újra itt vagyok dédelgetni vágylak, bálványozó rajongód, neked cuki kiskutyának
-mondtam, mikor a korábbi alkalmakhoz hasonlóképp nyalakodó szőrmókhoz lehajoltam. Oly öröm volt vele újra együtt lenni, mint fárasztó hónapok után suliból szünetre menni
Mikor onnan hazaútban lévén, hogy holnap ZH, tovább álltam, S az ebet örömében ugrándozni, repülni láttam. Legnagyobb kincse a Bolgár Mihály utcának, ha legközelebb arra megyek, veled arannyá váló időt terád mindenképp szentelek
Author: Farkas Norbert
Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.