- Egy könyvbe menekült lelkem.
Borítóm kopott,hogy senkinek se kelljen.
Ne is akarják levenni a polcról,
Hadd legyen magányban,
Az időnek ajánlom porlepte fogságban.
A múltam történetét a lapokba zártam.
Csak igazán élni akartam,de árnyékká váltam.
Öröm és derű csak ritkán adatott,
Valódi kincsnek éreztem olykor a pillanatot.
De válllaimra inkább bú nehezült,szememre szomorúság és szívemre bánat ült.
Bezártam magam,hogy senki meg ne bántson,
Csak porosodó emlék maradok ,egy könyv a padláson.
Author: Tóth Mónika
Kedves Olvasók! Tóth Mónika vagyok Bács-Kiskun megyéből. Az írás és a versek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, gyerekkorom óta meghatározóak számomra. A versek világában találom meg azt a kifejezési formát, amellyel a legjobban tudom átadni érzéseimet és gondolataimat. Magam is írok verseket, de emellett nagy örömmel mondom fel más költők műveit is versklip formájában. Számomra ez a módja, hogy megosszam a szavakat és az érzelmeket, amelyek mások szívét is megérinthetik. Köszönöm a lehetőséget, hogy része lehetek ennek az alkotói közösségnek, és várom az együttműködést, a közös inspirációt, amely remélem mindannyiunk számára gazdagító lehet.
4 Responses
„Csak porosodó emlék maradok ,egy könyv a padláson”
Nem gondolnám, biztosan vannak, akik számára fontos vagy és amíg ők élnek, addig nem felednek.
Szeretettel: Rita
🥰🥰🥰
Borítom kopott…ez mit jelent?? Felborítom,mert kopott?? Komolyan??
Kedves András.Köszönöm az észrevételt.Javítom.