Túl az erdők koronáján
Magas hegyek fénylő ormán
Fagyos lejtős dombok mögött
Szálltam mezők rétek fölött.
Varázspatak partja mentén
Sziklák bokrok jeges szélén
Holdvilágos csillagágyban
Tündérkerted megtaláltam.
Fűzfaágon függő hinta
Bánatkönnyem alig bírta
S a bűvös dal mely lelkemért szólt
Álmot hintett elvarázsolt.
Túl az erdők koronáján
Magas hegyek alvó ormán
Fagyos lejtős dombok között
Tündérdal száll sziklák fölött.
Sérült lelkek törött szívek
Keresik a fénylő helyet
S hol égig száll a tündérének
Lelkek szívek újra élnek.
Author: Adorján Gyula
Adorján Gyula vagyok, 1962-ben születtem Budapesten, egy hatgyermekes család elsőszülött fiúgyermekeként. Bár tudom, a királylányokat régen megették a sárkányok, a királyfik meg jó nevű szociális otthonokban tologatják a széket, mégis hiszek az álmokban, a mesékben. Én e korban Én e korban, sárban, porban, meggyötörten, elhagyottan Élem azt mit álmodom, s ha szépnek érzem, átadom. Kéretlenül kérnek népek, adjam azt, mit ők ígérnek, S a messze hangzó lágy szavak zajos csendben játszanak.
Egy válasz
„Sérült lelkek törött szívek
Keresik a fénylő helyet
S hol égig száll a tündérének
Lelkek szívek újra élnek.”
Tetszéssel és szeretettel: Rita