Csendes az éjszaka, alszik a város,
Egymásba karolva dúdol egy páros
Falnak dől egyikük, szétnéz a sarkon,
Ezernyi csókja száll, messziről hallom.
Kéményünk suttogva szerelmét szórja,
A szemközti háztető látványa vonzza.
A csinos kis kürtő díszesen árva
Holdfényben táncol megbabonázva.
Csendes az éjszaka, alszik a város,
Nem vagyok ébren, és nem vagyok álmos.
Kezed a kezemben, arcod a számon,
Ajkadon csókom, álmod vigyázom.
Author: Adorján Gyula
Adorján Gyula vagyok, 1962-ben születtem Budapesten, egy hatgyermekes család elsőszülött fiúgyermekeként. Bár tudom, a királylányokat régen megették a sárkányok, a királyfik meg jó nevű szociális otthonokban tologatják a széket, mégis hiszek az álmokban, a mesékben. Én e korban Én e korban, sárban, porban, meggyötörten, elhagyottan Élem azt mit álmodom, s ha szépnek érzem, átadom. Kéretlenül kérnek népek, adjam azt, mit ők ígérnek, S a messze hangzó lágy szavak zajos csendben játszanak.