Mása és Marci

Öreg kutya nem vén kutya. Ugyanúgy, mint kölyök ebnek, ki ma született, szíve minden dobbanásában ott a szeretet

Tán nem mozog ugyanoly szaporán és könnyeden, de szemében ugyanaz az őszinte hűség ragyog nemes lelkén át

Ha gyengéd dédelgető kéz éri ugyanaz az édes, boldog mosoly teszi még szebbé, még tisztábbá aranyos arcát

Ugyanúgy játszik csóvája szinfóniát a Zephyrben, ha téged, jó barátját közeledni lát.

Én tudom. 2021 elején a fodrász felé útba találtam rá két kedves szép korú kutyusra.

Tán a sors szerencséje, tán arramentem ténye vonzotta ki őket, bárhogy is, ajándék volt, hogy gazdáik hazaérkeztekor és a ház kapujának nyittakor kiszöktek

Apró léptekkel de mégis szaladva közeledtek, én is mentem feléjük karom kinyújtva.

Múlt fájdalmától, jövő szorongatásától és bűntudattól való megszabadulással, és fárasztó nap végi táskaledobással ért fel megcirógatásuk lehetősége, sőt egy kisebb üdvözüléssel

Hisz azelőtt oly rég volt már a társaságomban kutya, majdnem elfelejtettem, hogy bundájuk mily selymes és puha

Attól kezdve, ha fodrászhoz, vagy húgomnak sajtbureszért McDonald’s-be mentem, utam mindig a ház felé, hol ők laknak, szeltem

Ők: Mása a bernipásztor és Marci a mopsz-beagle, kik mellett szív és lélek a boldogság medencéjében ül s örömóda koktélt szürcsölget.

Előbbi csuklóm mindig megnyalogatta, majd átkaroltam a kapun keresztül, s fejét karomra hajtotta

Utóbbi felugorva kézfejemre feküdt, majd nyakát simogatásra tartva boldog emelt fővel leült,

S onnantól kezdve, hogy ez megvolt, sosem lehetett engem róluk leszedni egész addig míg nem mentek pihenni vagy enni

Nincs kapu, kerítés, híd, távolság mely bárhogy bármikor gátat szabna a kutyának, hogy őszintén szeressen S azt ki is mutassa. Minden találkozás oly szép, izgalmas mint az első. Nem ronthatja el azt sem hó sem eső

Ezért volt, hogy mint sokakat, őket is máig nem feledtem, mert részemmé váltak, őket sajátként megszerettem. S ezért van az is hogy máig járok arra, s hogy gyakran gondolok a két kedves öreg mancsra

Farkas Norbert
Author: Farkas Norbert

Farkas Martin Norbert vagyok, magyar irodalom és nyelvészet szakos egyetemi hallgató. A művészet életem jelentős hányadát végigkísérte, és több ágazatban volt szerencsém kipróbálni magam a néptánctól kezdve a színészeten át az amatőr dj-zésig. Az írással kapcsolatos ambícióm először 2018 nyarán lángolt fel bennem, kiélni pedig először 2020-ban nyílt alkalmam. Mint író, az alkotással határozott célom az emberek szórakoztatása és az olvasás, mint hobbi újranépszerűsítése.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »