aki elmegy kicsit mégis itt marad
bár úgy tesz mintha nem hagyna nyomot
érzelemmentesen mint valami robot
tőle látszólag elhatárolhatod magad
aki marad, mintha kicsit mégis távolodna
két kézzel ragadnád meg de hiába
nem is vagy biztos abban hogy csinálja
de oltárt foszt szíved templomába’
az együttlét manapság illúzió
a társas magány hírfolyamba gördít
a szabadulásra nincs koncepció
ami a valódi boldogságra hasonlít
a vajúdó világ kölyke depresszió
csak a karitatív munka gyógyít
Megjelent a Semmi sem igaz, minden megengedett c. kötetben.
Author: B. Hargitai Margaréta
Szavakkal dolgozom. Építek belőlük, szövögetem őket, javítgatom, ha nem találok megfelelőt, létrehozok egy újat, meglévő szövegeket bontok szét, s kiszórva a felesleget, újjáalkotom. Gyerekekkel is dolgozom. Csiszolgatom, kapcsolatba hozom őket egymással - és a szavakkal is. B. Hargitai Margaréta vagyok, négy gyermekes édesanya, magyartanár - már 28 éve, újabban kezdő szerkesztő, író, költő is.
