Jó ebédhez két jó kutya

Emlékük még mindig oly elevenen él bennem,

mintha csak tegnap lett volna,

mikor először mentünk oda Gyulafirátótra

ahhoz a kedves házaspárhoz,

meg a két kiskutyához.

Egyikük egy Léna nevű spagetthisárga bundájú

baci¹barnaszemű angyali golden retriever,

a másik egy Samu névre hallgató arancinisárga

szőrméjű scaloppine²barna szemű tacskó keverék volt.

Mily örömtelin ugráltak körbe minket,

mikor gazdáik kapuján belépni megláttak.

S mi készséggel rohangáltak szórakoztatásomra

a sáros opelkék labda nyomába,

fordított esetben ez nekem fix repetatív lenne,

meg asszem hamar el is szédülnék meg fáradnék benne.

Mikor asztalhoz vonzott minket

a szeretettel és jó magyar kalocsai paprikával gazdagon fűszerezett,

készre főtt halászlé illata,

akkor is jött utánam a két cukipofa.

Samu a lábamra dőlve elszenderült,

Léna pedig mellém ült majd ölembe feküdt

Sosem ment még a multitasking olyan jól, mint ott és akkor.

Egyik kezemmel Lénus fülét vakartam,

a másikkal a kanalat fogtam

S a levest majd a pörköltet, nokit, ubisalit

s némi vizet toltam.

Nem kell feltétlenül,

hogy puccos legyen a terasz meg a kaja,

ha egyszerű az, szeretettel készül,

bőséges s van hozzá két jó kutya,

az minden keránál többet dob rajta.

Pihenés és némi csevegés után a két kutyussal karöltve

leheveredtünk az oregánózöld fűbe:

én középre a kutyusok két oldalt mellém,

kezemmel hátukon a napsugárban, rigódalban,

ritka szerencsésnek éreztem magam azon szent pillanatban

Jött aztán egy hang anyumtól:

–Ideje elbúcsúzni a két kutyuskáktól.

Így szóltam hozzájuk egy-egy ölelés kíséretében:

Ha mindenki csak negyed olyan odaadó és vendégszerető lenne,

mint ti és gazdáitok, a világ szebb hely lenne.

Adassék Isteni szerencse

hosszú egészséges boldog életetekre, s

a veletek való új találkozásra és vidám percekre

baci (bácsé): olasz csokoládékészítmény
scaloppine: olíva olajban sült borjú marsalás citromos mártással