KávéZOO

Egy szép nyári nap, megnyitott a tarkababra kávézó,
verebek csiripelték, hogy biza a sor hatalmas, kígyózó.
Minden állat oda járt, szerették nagyon ezt a helyet,
főleg az óriás, csavart tölgyfás fagylalt kelyhet.
Belül otthonos, kényelmes székek és asztalok
kívül tágas terasz, virágok és gyönyörű napszakok.

Szerette a róka, ravaszul alkudott is az árból,
pedig tudta, az esély erre, csak egy a százból.
Ide járt a mókus, mindig makkos mokkát ivott,
annyira ízlett neki, hogy sok-sok borravalót hagyott.
Nyuszi koma reggel jött, egy szelet répatortát kért
ám a szelet olyan nagy volt, pocakjába alig fért.

Olykor megjelent a medve is, la’ zaccos cappuccinot kortyolgatott,
majd hazaüzent a bocsoknak, nem sokára otthon vagyok.
Nyílsebes vágtával benézett a ló is, zabtejes kávéját kérte
ügetve távozott, a pincér majdnem, utol sem érte.
Ide járt a fecske csapat, ment is a nyitnikének,
kora reggel csivitelték, hogy bizony már nyitni kéne!

Pillanatok alatt, belibbent a pillangó egy nagy adag virágporra,
kissé bosszúsan szállt ide oda, hát kerüljön már ő is sorra!
Esti vendégként csatlakozott a bagoly, ki bölcs,
és szólt tüstént, nekem nagy adag kávét tölts!
A nap is elment pihenni, de vendégek még voltak,
a szúnyog is itt volt, kinek csípős viccei nagyot szóltak.

Sötét volt már teljesen, a hold kúszott fel az égre,
már csak egy vendég maradt, akit alig vettek észre.
A sarokban, a denevér olvasott még éppen,

a pincér távozásra kérte őt, kedvesen és szépen.
A kávézó elcsendesedett, az erdő is aludni tért mára,
hogy holnap ismét sok vendég legyen, a kávéjukra várva…

Author: Bodolai Anna

Bodolai Anna vagyok, Miskolcon élek és dolgozom. A hétköznapokban műszaki területen mozgok, szabadidőmben pedig alkotok. Gyerekkoromban nem szerettem a klasszikus meséket, így édesanyám a mondókák és versikék világába kalauzolt el, ahol lenyűgözőnek találtam a rímek kifejező erejét és végtelen tárházát. Nagy hatással volt rám, és a mai napig is, Gazdag Erzsébet munkássága. Versírással középiskolás korom óta foglalkozok, de aktívan publikálva, csak három éve. A verseimmel a hétköznapi életet igyekszem bemutatni, a humor, szarkazmus, irónia, kritika és az önkritika eszközeit használva. Tavaly keresztlányomnak írtam egy kis esti „mese-verset” így kedvet kaptam, hogy gyerekverseket is írjak, nem titkoltan, fabulai célokkal. Jelenleg munka mellett, Alkalmazott Grafikusnak tanulok, mellyel az a célom, hogy egyszer a saját verseskötetem illusztráljam.