Hófehér pelyhek táncolnak körül,
Édes mosolyodnak szívem megörül.
Elreppen a szárnyas idő mellettünk,
Esernyő alatt titkos csókokat ejtettünk .
Körülöttünk karácsonyi vásár lázas zaja,
Ami eljut mégis hozzám, csak hangod dala.
Forralt bortól pezseg lágyan vérem,
Szerelmem erejét pusztítóan érzem.
Megbabonáz engem az erős szempár,
Úgy érzem, az élet most még megvár.
E havas pillanatban akarok élni veled,
Az ember mellet, kit most szívem szeret.
Szőke hajzuhatagban csillog a hó,
Szépségére nem létezik földi szó.
Lágyan ragyognak körül a fények,
Nem látott még ily szépet a lèlek.
Author: Hicsák Tamara
Hicsák Tamara vagyok, bár műveim frappánsan, és kicsit se unalmasan H. Tamara néven jelennek meg. Tudom, tudom, roppant mód sablonos. Ám irományaim nem követik ezt az irányvonalat. Mióta az eszemet tudom, azaz 2005 hideg januárja óta mindig is lenyűgözött a fantazik világa. Így hát legtöbb olvasmányom és hosszabb történetem erről a világról szól. Ám itt a csavar, ugyanis verseim jóval földhözragadtabbak. Az emberi érzelmek káoszát, melyet beszédben nem tudok kifejezni, hála csodás introvertált énemnek, a papírra vetett szavakkal teszem meg. Így végre ki tudom fejezni a kifejezhetetlent, és megmagyarázni a megérthetetlent.
Egy válasz
Szépséges soraid öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita