NEM VÁROK TÖBB CSODÁT…

Kiégtem,a hamu ősz fejemre hullt,
mi egykor izzott betakar,felejt a múlt.
Pernye szürkesége rámtelepszik,elzár,
nem vesz észre senki,ez a magány.

Rideg a valóság,ez már más világ,
rohanó idő,nem lesz több barátság.
Egyedül haladni az elmúlás végéig,
elhagyni kezd a pislákoló remény is.

Nem várok több csodát,szerelmet,
kik fontosak voltak,mind elmentek.
Feladták a küzdelmet,rég itt hagytak,
ők jártak jobban,vagy én,ki maradtam?

Azt hiszed lehet szokni az árvaságot?
Elhagyottan társ nélkül élni a világot?
Lelked egyedül lélektelenné válik,
ám szíved még remél,párjára vágyik.

De jó lenne valakinek a valakije lenni!
A mindennapokban jókat nevetni,
az úton gondtalan kézenfogva menni.
Valakit szeretni,szeretni,szeretni!

Ismét közeleg egy nagybetűs ünnep,
kegyetlenül fájó a magányos szívnek.
Isten házába betérve,esdeklőn kérdem;
Ha az embert párban alkotta,életem
magányommal mért sújtja ?

ÉDES M. (Zimányi Márti)

Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)