Csillag, a delfin

Dani, egy nyolc éves kisfiú, akinek a magatartásában erőteljes autisztikus vonásokat fedeztek fel a pszichiáterek, egy kisvárosban élt a szüleivel. Egyedüli gyerek volt a családban. A szülők nem mertek másik gyereket is vállalni, mert Dani nagyon furcsán viselkedett és sokat sírt, dühramok kísérték a mindennapjaikat. A szülők tehetetleneknek bizonyultak és nem tudták, mi lehet a gyerekkel. Alig beszélt, pedig tudott beszélni, szemei gyakran a távolba meredtek, nem válaszolt, amikor kérdezték és a hangos zajoktól mindig megijedt. Nem szerette azt sem, ha megérintik, ha megölelik, ha puszit adnak neki. Szülei így is imádták, és mindent meg akartak tenni a gyermekükért. Rá kellett jönniük, hogy Dani más, mint a többiek, más hozzáállást is igényel, mint a többi, átlagos gyermek. A pszichiáterek diagnosztizálták nála az autizmus enyhébb formáját, és javasolták a szülőknek, hogy költözzenek föl a fővárosba, hogy Dani speciális iskolába járhasson. Nem is volt más megoldás, így a szülők ezt el is fogadták. Mi mást is tehettek volna? Hiszen a kisvárosi iskolában rengeteg bajjal járt a gyermekük különcsége és a pedagógusok már javasolták a szülőknek, hogy vigyék el másik iskolába.

Telt-múlt az idő, Dani elég jól beilleszkedett a fővárosi iskolába, ahová hasonló gyerekek jártak, mint ő, akik a való világban nehezen találták meg a helyüket. A sok hasonló között azonban Dani nem volt feltűnő jelenség, csak beszélni nem akart, és gyakran szorongott.

Egy nap az édesanyja olvasott egy különleges terápiáról, ahol delfinekkel lehet úszni. Bár több minden szólt a terápia ellen. Sokan beszámolnak pozitív eredményekről, de a kutatók szerint a delfinterápia hatékonysága tudományos szempontból vitatott. Egyes kutatók szerint a javulás nem feltétlenül a delfinekkel való találkozásból adódik, hanem az új élményből és a környezetváltozásból. Másrészt a delfinterápia rendkívül drága, és nem minden család számára elérhető. A szülők habozásához még az is hozzájárult, hogy nem tetszett nekik a delfinek szinte fogva tartása egy medencében, ami egyébként az állatjogi szervezetek körében is vitát vált ki.

Az elkövetkező nyári vakáció alatt a család egy tengerparti kis faluba utazott, remélve, hogy a nyugodt környezet jó hatással lesz majd fiuk magatartására. Mégis környezetváltozás ez is és itt van a tenger. Dani imádta a vizet, szeretett fürödni, néha még a fürdőkádból is alig lehetett kivenni. Az úszást azonban nem volt képes megtanulni. Egyik reggel a panzió tulajdonosa, miután már többször felfigyelt a kisfiú furcsa viselkedésére, megjegyezte a családnak, hogy van a közelben egy öböl, ahol olykor delfineket lehet látni és ki lehet oda menni idegenvezetővel. A szülők nagyon megörültek a lehetőségnek, és el is látogattak oda, mihelyst az idegenvezető be tudta őket ütemezni. Bár Dani eleinte tiltakozott, végül mégis beleegyezett, hogy csónakba szálljon és mindannyian elmentek a közeli öbölbe, a vadon élő delfineket megcsodálni.

Korán reggel indultak útnak. Nem volt gond a korán kelés, Dani elég rossz alvó volt, minden neszre felriadt és sokszor fel is kelt, a szülőket is ébren tartva. Most is már ébren volt, a nagy izgalom nem hagyta aludni, fel is öltözött nagyjából, ahogyan tudott és úgy várta, hogy a szülei is felkeljenek. Ahogy a nap felkelt, a víz csillogni kezdett, és egyszer csak egy játékos delfin bukkant elő a hullámok közül. A delfin mintha megérezte volna Dani félelmét, lassan, finoman közeledett a csónakhoz. Dani először csak nézte, majd a delfin vidám ugrásai és csettintései mosolyt csaltak az arcára. Az ő szokásai közé is hozzátartozott, hogy beszéd helyett hasonlóan csettintett a nyelvével. A delfin odasiklott a csónakhoz, és szelíden kidugta aranyos fejét a vízből, miközben csettintő hangokat adott ki. Dani először nem reagált, de ahogy a delfin folytatta a játékos viselkedést, valami megváltozott. A fiú finoman megérintette a vizet, és a delfin gyengéden megsimította az orrával. Ez az első kapcsolat elindított valamit Daniban.

– Milyen nevet adjunk a delfinnek? – kérdezte az idegenvezető. – Mert úgy néz ki, ez egy jó és hosszú barátság kezdete lesz.

A szülők már éppen mondták volna, hogy Dani nem beszél, amikor a gyerek hallhatóan, bár kissé nehézkesen, de válaszolt.

– Csillag. Csillag legyen a neve.

Az anya és az apa annyira meglepődtek ezen, hogy boldogságukban még a könny is kicsordult a szemükből. Vajon honnan vette ezt a nevet Dani? A szülők csak reménykedni tudtak abban, hogy a delfin, mint a csillagok is oly sokszor teszik azt, megmutatja az utat az eltévedt vagy elveszett embereknek. Az ottlétük alatt még egyszer el tudtak menni az öbölhöz. Csillag azonnal érzékelte Dani jelenlétét és odaúszott a csónakhoz. A kívülállóknak úgy tűnt, mintha Dani egy sajátos, csendes nyelven beszélgetne vele. A fiú egyre magabiztosabbá vált, és ezt a találkozást is szinte végig mosolyogva töltötte. És ekkor egy különleges pillanat történt. Az idegenvezető egy labdát adott át Daninak, aki nevetve eldobta azt. Ez volt az első alkalom, hogy Dani kezdeményezett egy játékot, vagy bármilyen más kapcsolatot. Egy apró gesztus volt csupán, de a szülei szemében óriási áttörésnek számított.

A család ugyan hazatért, ám Dani pozitív változásai folytatódtak. Többet kommunikált, kezdte felfedezni a körülötte lévő világot, és a mosoly, amelyet Csillag kicsalt belőle, egyre gyakoribb vendég lett az arcán. A delfin közelében való tartózkodás, a víz simasága, az állatok mozgása és a hangjuk sok gyermek számára nyugtató hatású lehet. Ezek után már Dani szülei sem kételkedtek abban, hogy a delfinek, a fiuk esetében egy delfin, Csillag jelenléte csökkenti a szorongást, amely gyakran kíséri az autizmus spektrum zavarát. A delfinekkel való játék során a gyermekek bátorítást kapnak arra, hogy jelekkel vagy szavakkal fejezzék ki magukat, ami javíthatja a kommunikációs készségeiket. El is határozták, hogy máskor is elutaznak abba a tengerparti kis faluba és felkeresik Csillagot. Csillag arra is rá tudta venni Danit, hogy tanuljon meg úszni. Mekkora öröm lesz majd Csillaggal együtt labdázni a vízben! Ennek a találkozásnak a várása olyan pozitív hatást gyakorolt a kisfiúra, hogy minden tőle telhetőt megtett ennek érdekében. A szülők pedig azt mesélgették mindenkinek, hogy csoda történt a fiukkal. Jobban mondva, hogy megtörtént az a csoda velük, amiben mindig is reménykedtek.

A következő nyáron Dani már együtt úszkált Csillaggal a tengerben. Csillag emléke, a tenger látványa és vizének nyugtató érintése, de elsősorban a delfin játékossága egy életre szóló ajándékot adott Daninak. Egy lépést a világ felé, amelyben élt.

Author: Vizkeleti Erzsébet

Kedves olvasók! Vizkeleti Erzsébet vagyok, Karcagon élek. Középiskolai tanárként dolgoztam, idegen nyelveket tanítottam. Jelenleg a nyugdíjas éveimet élem. Szabad időmet szívesen töltöm két fiam, menyem és unokám társaságában. Éveken át foglalkoztam műfordítással. A műfordítástól jutottam el a saját írásig. Az Irodalmi Rádió köteteiben és a Holnap Magazin antológiáiban, valamint online oldalán jelennek meg novelláim, prózai műveim. Egy idézet Béres Judit Élet a sorok között című művéből: „Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.” Fontos célom, hogy egy ilyen valaki lehessek én is.