A Rajkóknak….Farkas Gyula emlékére

A Rajkóknak

 

Farkas Gyula emlékére

 

Emlékszel, ahogy Gyula bácsi

kinyitotta a kiskaput…

Vagy nem is volt kerítés…? Te sem tudod…

Bejött… pislogott rám… biztatott, hogy – játsszak – A magam faragta furulyán.

Azután azt mondta: várjak…

– Ez a gyerek kell nekem! – szólt anyámhoz. Elvinném Pestre, iskolába…

Anyám rámnézett és a szememben benne látta… Hogy akarom…Nagyon…

A hangszerért fáj a szívem…

Ha furulyát kapok, azt is megfújom szelíden…

De ha hegedűt veszek a kezembe, száll a szilaj dal rétekre, hegyekre…

Lobogó lélekkel nyargalok utána –

Beleölelkeznék akkor az egész világba…

Játszanám a dalnak minden óhajtását –

viruló örömét, sírva fakadását

Játszanám a szívem minden rezdülését –

óvatos dobogó, hangos dübörgését.

Minden nap odadnám magam a zenének –

Legyek választottja örök szerelmének …

A muzsika hangja legyen a kenyerem!

– Csapj hát bele, fiam! Itt van a tenyerem!

Gyula bácsi hangja ébresztett fel újra.

Körülöttem ott volt egy cigánygyerek múltja:

A kopott ház, udvar, kókadó virágok…

Lompos, a kiskutyám, … Testvéreim, … Mások…

Gyula bácsi várt még, amíg felébredek.

Mosolyogva nézett.

– Ez egy Rajkó gyerek!

Akkor belecsaptam széles tenyerébe.

Azóta is lüktet ujjamban a vére.

Tüzes tekintetét ma is látom, újra…

Ő terelt rá engem a mostani útra…

Végigmentem rajta. Képzett zenész lettem.

Ma én is tanítok, mint Ő – önfeledten…

És azt adom vissza, amit tőle kaptam.

Volt egy tanár bácsi… a képe hol is van…

Azt írta:

– Fiam! A mi iskolánkban cigányok tanulnak.

Aki oda belép, búcsút mond a múltnak.

Mert tanulni kell a sok tehetségnek.

Ebben a hazában legyenek majd készek… egy új kihívásra, életre, sikerre…

De ha elvégezték és már mindent tudnak –

Drága fiaim! Azt ne feledje senki,

Milyen volt cigánynak és Rajkónak lenni…

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyerges Erika
Author: Nyerges Erika

Nyerges Erika vagyok. Pedagógus, közművelődési szakember, helytörténetkutató. Magántanárként dolgozom. Verseket 30 éve írok, 1996-ban publikáltam az Alterra Kiadónál, majd a Hegyaljai Alkotók Társulásának 3. helyezettje lettem. 2005-ben megnyertem az Orosházi Költőversenyt. Később írtam dalszöveget, helytörténeti, néprajzi publikációm jelent meg a 2. Világháborúról, a Holocausztról Orosházán. Budapesten gyermekverseim jelentek meg antológiákban, majd a cigányzene kutatás felé fordultam. 2020-ban az Ad Librum Kiadó adta ki A kávéházi cigányzene története c. könyvemet. Roma témájú verseimet színművészek szavalták (pl. Mikó István, Németh Kristóf, Tóth Olivér).

Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A mezőn sétálva

A mezőn sétálva (ViLLaneLLE)   Mezítláb sétálok a harmatgyöngyös fűben, Arcomat a szellő kedvesen simogatja, Talpam elmerül a pitypang bársonyos kelyhében.   Felettem a végtelen

Teljes bejegyzés »

Mélyszegénység

Mélyszegénység   A mélyszegénység sötét fogságában Gyötrődnek sokan szerte a világban. Nem vágynak kincsre, mesés palotára, Csak ételre a család asztalára.   Aprópénzt számolnak reszkető

Teljes bejegyzés »

Búcsú nélkül mentél el

Búcsú nélkül mentél el A viharok vad szeszélye, Földi ruhád nem kímélte. Zabolátlan éles karma, Ronggyá tépte, szétszaggatta. Az ifjú hév, mely úgy hajtott, Megfáradva

Teljes bejegyzés »

Örömmel élni

Örömmel élni Édenkert az életem. A kezemben egy alma mosolyra fakad, Megérint egy csoda, a szelíd öröm a lelkemből ki nem apad. Nincs palotám, kincsem,

Teljes bejegyzés »

Fény és árnyék

Éji árnyak karja átölel, Hívásomra csak a szél felel. Hegyeken repkedő félelem Lök szakadékba reményeket. Testem-lelkem meleg szóra vágy, Körbevon kenyérillatú láng, Lobog, áttáncol az

Teljes bejegyzés »

Délibáb

Pcsolinszky Kitty Délibáb   Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök. Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök.   A szégyenek mellett éhezve keltem! És

Teljes bejegyzés »