Egy szörnyű, vad lázálom miatt,
Az ember ki akarta oltani a csillagokat.
Elfogta, s elzárta őket,
Hogy az ég sötétségben éljen.
De nem mindenki értett egyet abban,
Hogy a csillagok léte hasztalan volna.
A többség ellen hadba szállva,
Állt a megmentő a csillagok partjára.
Egy ember, ki maga is fényesen ragyogott,
Elrejtett titokban kétezer csillagot.
Menedéket adott, s bújtatta őket,
Míg a világ változásra nem ébredt.
Mire a világ rádöbbent vétkére,
Csupán csak néhány csillag maradt életben.
Az óvó Sarkcsillag fényében bújtak el,
Hol nem láthatta őket ártó tekintet.
A többezer csillag újra hazatért,
Nem fenyegette már őket a veszély.
Az emberek lassan megértették,
Hogy mindenki ugyanannyit ér.
Elfogadták a tényt:
Hiába más valami, mégis szép.
S a sok csillag újra égett,
A legjobban mégis a Sarkcsillag fénylett.
Sztehlo Gábor munkásságának emlékül.
2024. 05. 17.
Author: Ferencz-Csibi Kata
Megtiszteltetés, hogy részese lehetek az Irodalmi Rádió közösségének! Ferencz- Csibi Kata vagyok, de magánéletem és az írásaim szétválasztása érdekében írói álnéven publikálom műveim. F. Tatjana néven vagyok jelen több portálon is. 2008-ban születtem Szombathelyen. Nagyjából 6 éve írok verseket, de csak egy-két éve foglalkozom vele komolyabban. Egészen addig nem gondoltam különösebben nagy tehetségként az írásra, amíg nem találkoztam olyan emberekkel, akik igen. Onnéttól kezdve nem volt megállás, és az önkifejezés legjobb formáját találtam meg a versírásban. Így jöttek a pályázatok, szavalóversenyek. Így tartok most itt, és remélem még tovább juthatok. Verseimmel ki akarom adni magamból azt, amit szavakban nem tudok, de rímekben igen. Magány, harag, csalódottság, szorongás. Ezek mind olyan érzelmek, amikről beszélni nehéz, de egy toll és papír társaságában könnyebb. Az, hogy most itt lehetek, azt bizonyítja nekem, hogy megéri aktívan csinálni azt, amit szeretsz. Az Irodalmi Rádió 2025-ös Diákantológiájában megjelent Napfényszonett c. versem. Verseim elérhetőek Instagram és facebook oldalamon is
Egy válasz
„A többezer csillag újra hazatért,
Nem fenyegette már őket a veszély.
Az emberek lassan megértették,
Hogy mindenki ugyanannyit ér.”
Tetszéssel olvastam szép soraid a csillagokról és az emberi egyenlőségről.
Szeretettel: Rita