EGYEDÜL.

Ne kérdezd mért,nem mennek dolgaim.
Tépelődve telnek felborult napjaim.
Az öregség hozza-e vagy az aggódás,
szinte fordítva élek,mint bárki más.

Kifordítva,jobb ha inkább így mondom,
nincs éjjelem sem,nincsen nappalom.
Nézek a fejemből mint egy sötét lyukból,
kergetem az össze-vissza gondolatom.

Nehéz,ha az élet a teher,a gondok súlya,
csak-egy-ember fáradt két vállát húzza.
A jó-rossz döntések következménye sújtja,
s nincs nála a végső megoldás kulcsa.

Nehéz,ha már nem forog úgy az agykereke,
nem bírja lába,pedig de szívesen menne.
Szíve kalapál,a gyomra,szeme sem a régi,
pedig kívánná,a neki tetszőt még megnézni.

Hónap végén sovány bukszáját búsan lesi,
a közüzem mind a befizetést követeli,kéri.
A patikában sem volt még,és üres a kamra,
melyik kifizetést,vagy a gyógyszereit hagyja?

Látom érted,kezded sorsukat megérteni,
mért nem jó idősnek árván egyedül lenni.
Nem rólam szólt ez a kis vers,”szösszenet”
most megvagyok,de még lehet,ilyen lesz az életem.

ÉDES M. (Zimányi Márti)

Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)