Ürességbe zárt érzés
A szíved jég, páncél az ajtaja,
Én soha nem léphettem be rajta.
A hidegségtől oly sokszor fáztam,
Kerestem a választ: hol hibáztam.
Meglehet, ellened én vétettem,
Amikor tőled életet kértem.
Lélekként biztosan nem gondoltam,
Hogy teher leszek a világodban.
Bocsásd meg a kéretlen érkezésem,
Ne gyűlöld a földi létezésem.
Fogadd hálámat, hisz az életem,
A te áldott méhed adta nekem.
A távolságot hidd el, megértem.
De miért vettél el mindent tőlem?
Miért tapostál az értékemen?
Miért volt öröm a megtört szívem?
Mások előtt miért szidalmaztál?
Álarcok mögé mondd, miért bújtál?
Sajnáltattad magad a világgal,
Közben fojtogattál gonoszsággal.
Kellett a gyerekem szeretete,
Naivságát orvul megtévesztve.
S mikor már nem kellett, mint zsákmány,
Eldobtad, hisz ennyit ér az ármány.
Mondd, mi kell még tőlem? Nincs már semmim!
Csak a lélegzetem, de őt őrzöm,
Mert tőled kapott, becsült értékem,
Általa pulzál a csendes szívem.
S van még valamim: a reményem,
Hogy a kövek közt is virág terem.
Virág, melynek színekkel telt szirma
A föld és ég legszebb ajándéka.
Úgy hiányzik egy érzés, egy ölelés,
Az anyák napi meleg köszöntés.
De ez a szép ünnep már régóta
Csak légben búsuló, hervadt rózsa.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Úgy hiányzik egy érzés, egy ölelés,
Az anyák napi meleg köszöntés.
De ez a szép ünnep már régóta
Csak légben búsuló, hervadt rózsa.”
Rendkívül megható, fájdalmasan szép sorok. A gyermekkor ugyan meghatározó, de az se jó, ha utána minden megváltozik, a derűre ború következik. Kinek ez, kinek az jut.
Mint mindig, most is szeretettel olvastam szép soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita. Köszönöm szépen a soraidat. Ha egy anya nem tudja szeretni a gyerekét, az mindenképpen romboló hatású. Főleg, ha emellé még verbális bántalmazás is szegül. Az én esetemben ez kicsi koromtól jelen volt, mindaz ellenére, hogy jó módú családból származom. És igen, egyetértek veled: kinek mi jut, azt kell megértve elfofadni. Én harag nélkül megértettem. Szeretettel üdvözöllek. Gyöngyi