Veled lenni
A nap bágyadt arca homályba burkolózott,
S a tavasz is búsan csukta be kapuját.
Megdermedt ujjaim a padon doboltak,
Míg bennem a remény és a kétely harcoltak.
Vártam egy szót, egy biztatót, mely megnyugtat.
Hogy csak rémálom volt az a fájó pillanat.
Rám telepedett a kórház fanyar illata,
Egy vágy éltetett csak: együtt induljunk haza.
Emlékek sora villant az érzés tükrében,
Melyet rejtve őriztem a szívem mélyében.
Öröm és fájdalom, nevetés és bús könnyek,
Mind az életünk útjáról szőttek meséket.
Amíg a napok haladnak saját medrükben,
Oly természetes a másik az életünkben.
Elfelejtjük, hogy, akár az első csók vágya,
A múló idő is a naplementét várja.
Kell, hogy lássuk, milyen nagy ajándék a párunk,
Hogy a ráncaink közt él a fiatalságunk.
Ha egyikünknek menni kell, fél lesz a másik,
Az elvágott rózsatő nehezen virágzik.
A folyosó ridegsége elnyelte a perceket,
Időtlen időnek tűnt, míg vártam egy jelet.
Nyílt az ajtó és te meggyötörten ott álltál,
Oly szép csoda volt, mint mikor rég rám találtál.
Úgy öleltük át egymást, mint két öreg hattyú,
A hitünk felfénylett és tovaillant a bú.
Kezedben a kezem, kezemben a te kezed,
Elindultunk haza: te velem, én veled.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
