Jóslat

Jóslat.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

„Egyszer majd jön egy nagy eső és elmossa az összes szemetet az utcákról”.

 

Ez a jóslat volt az asztrológus könyvébe beírva a mai napra. Az asztrológus már évek óta figyelte a különböző hold és más bolygók állását és jóslatokat írt fel minden egyes napra. A horoszkópokat is készített különböző magazinok részére, de ez az ő számára csak mellékes jövedelemforrásnak számított.

 

Leginkább a jóslatokhoz, jóslásokhoz értett. Boszorkányság, szemfényvesztés-mondták rá az ismerősei. Valóban egy kis boszorkányság, de szemvényvesztés az biztos nem. Sokan nem tudták, hogy az asztrológus leszármazottjai között több javas és füves asszony élt így számára nem volt kérdés, hogy hisz a varázslat és a csodák erejében. A jóslat számára szent törvény volt.

 

Évek óta hitt abban, hogy a föld meg fog tisztulni, titkon vágyott is erre. Látta a sok szenvedést, hallotta a síró hangokat, amiket más nem halott vagy látott. A pusztítás számára sosem volt elfogadható. Különleges érzékeinek birtokában szerette volna, ha valami változást idézhetne elő. Szerette volna, ha a jóslat amire oly sok éve várt már végre beköszöntene.

 

Boszorkányság, szemfényvesztés-mondogatták, nincs különleges hatalmad. Nem értesz semmihez. Kuruzsló vagy.  De az asztrológus érezte, hogy ő bizony több ezeknél. Most felállt az asztaláról és elővette a legfontosabb könyveit, különböző papírtekercseket keresett és megnézte a számára fontosabb dokumentumokat tartalmazó mások számára értelmezhetetlen írásokat.

 

Ezeket a titkos dokumentumokat évszázadokon át őrizték az ősei, különböző jóslatok voltak benne, varázsigék és más gyógynövényeket tartalmazó orvosságok receptjei. Az évek alatt egyre csak gyűjtötték.

 

Az asztalra tette az össze papírt, tekercset és különböző köröket nézett és próbálta ő is a körzőjével elkészíteni a metszeteket a jóslathoz. Keze hirtelen remegve megállt, amikor az eső előbb csendben majd hosszasan esni kezdett és nemsokára özönvíz esett.

 

Eljött a napja-gondolta magába. A híradó már napok óta hevesen tomboló viharokról számolt be különböző országokban, hurrikánok csaptak fel az óceánok felett. Olaszország északi tartomány részében az emberek már nem tudtak kimenni annyi eső esett.

 

Az asztrológiai jelzések is azt a napot mutatták, az asztrológus is érezte, hogy a dátum és a számok stimmelnek. A 3, 6 és a 9 szám amúgy is nagy hatalommal bírnak a számmisztikába. Hirtelen ötlettől vezérelve még egyszer elővette a tekercseit, amolyan ellenőrzés végett, de tudta minden számítás pontos.

Notredámuszi jóslat-gondolta, a megtisztulásé, a Világ rendet rak magába. Az emberek biztos majd pánikba fognak esni. Az asztrológus viszont tudta, hogy a víz elintézi a dolgot. Hiszen mindig a természet győz. Sose szabad felbecsülni az erejét.

 

Az asztrológus fogta a jegyzeteit, mappáit szépen berakta egy ládába őket és elindult a házon kifelé. A nagy házban mindenféle feljegyzéseket tett még bele a ládába. Magába számokat mormogott, különböző fontosabb évszámokat. Nem szabad semmilyen feljegyzést itt hagynia, át kell menteni az összeset az utókor számára.

 

Eljött az idő-mondta a hirtelen betévedő utódjának. Mindenre megtanítottalak, mindent tudsz és az utódja szó nélkül fogta a tekercseket és a ládát és vitte is őket el.  Szépen mindent elrendeztek maguk körül. Nem volt szükség beszédre hiszen mindenre megtanította az utódját. Az utód leszármazottjai szintén boszorkányok voltak. Látó boszorkányok. Olyanok, akik a szellemvilágot és az élő világot együtt látják.

 

Nemrég fedezték fel egymást különleges képességeiknek köszönhetően. A

Nem féltek, hiszen nem volt mitől. Tudták, hogy a jóslat megvédi őket és a tudásuk tovább fog élni a papírokon keresztül. A természet megsúgta nekik milyen erejű lesz az eső és meddig fog tartani és azt is tudták, hogy az eső felmossa majd az összes szemetet, megtisztítja a tereket.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nőnapra

Bogár Richárd Nőnapra Mi is igazán a nőnap?   Egy napot ki jelölni arra, hogy a Nőknek kedveskedjünk? Talán nem is elég arra.   Ha

Teljes bejegyzés »

Budapesti őrangyalok

   Budapesti őrangyalok     Két bástyán hét torony óv egy álmot a hét vezérnek.   Egy sziget örökké csendben susog a Szent Margitnak.  

Teljes bejegyzés »

Rövid és örök

   Rövid és örök   Az igaz barátság örökké tart, határok nélkül.   Nem a te barátod, mert hazug a kedves mosolya.   Egy barát

Teljes bejegyzés »

Törékeny ajándék

  Törékeny ajándék     A nő egy töretlen törékenység szép teremtménye.   Sok nő és sok hölgy, de csak egy babám és csak egy

Teljes bejegyzés »

Hangod

Hangod   Drága múzsám! Édes, drága szívem! Hiányzik a benned élő, Boldogság, mi végtelen.   Hibáztam, óh de nagyon, Magam ellen tettem; Mikor csodás hangodba,

Teljes bejegyzés »

(Meg)telt pohár

Ha egyszer elmondanám neked, Mit megosztani is rettenet, Vajon eltűnnél, vagy ugyanúgy Velem lennél szüntelen?   Ha tudnád, hogy mennyire hiányzol, Észrevennéd, ki vagyok? Vagy

Teljes bejegyzés »