Tavaszi reggel

Tavaszi reggel.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

A hajnal napsugarai simogatóan kelesztenek ki az ágyból. Végre kellemes idő van és süt a nap. Aztán hallom, hogy csöngetnek. Egy futár tulipánnal a kezében. Meglepve veszem át tőle a virágot. Majd megyek a pénztárcámhoz mire közli ki van fizetve.

A tulipán gyönyörű mellett egy kis kártya van.

Kibontom és a következő sorok vannak benne:

„Csodálatos volt a tegnap éjszaka.

Szeretlek.

Miki”

Elmosolyodok eme kedves gesztuson. Valóban csodálatos volt a tegnap este.

Ahogy megcsókolt majd szeretkeztünk. Azt hiszem ez volt a mi örökségünk.

Olyan sokáig vártam rá, hogy így legyen. Annyi át sírt éjszakám volt. Aztán magam se értettem hogyan és miképp, de összejöttünk.

Ő meg én.

A tulipánt vízbe rakom, majd felhívom. Megköszönöm neki.

Látni szeretne. Én is őt. Így megbeszéljük, hogy este a Vörös Oroszlánba találkozunk.

Lefürdők, a nap még erősebben süt. Szinte már nyári meleg van.

Kisétálok a parkba, leülök a moha lepte fás részre és nézem a Dunát.

Ha most megállítanánk az időt és épp valaki megkérdezné mit érzek azt, hogy boldog vagyok és tudom Miki is az.

Majd a parkban elolvasok egy könyvet aztán átmegyek a szomszédos kifőzdébe ebédelni.

Utána hazamegyek átöltözni, Egy szép hosszú szoknyát veszek fel hozzá illő tűsarokkal.

Hatkor ott vagyok a Vörös Oroszlánba.

Miki pedig ismét tulipánnal áll a bejárat előtt és magához húz és a fülembe súgja:

„Szeretlek!

Én is szeretlek”.

Boldog voltam és ő is az volt. Megdicsérté milyen csinos vagyok és hogy szép a tűsarkú cipőm.

Éreztem a mohás fa illatát és olyan jó volt a karjaiba borulni.

Átnevettük az egész estét. A tulipán kinyílott.

Majd ismét az ágyban kötöttünk ki és tudtam, hogy ez az igazi szerelem, ami végre elérkezett hozzánk egy tavaszi reggelen. Ez volt a mi örökségünk.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szólamok

Libben a hang, elszáll a szó… Biztató nesz volt, már távolodó, üresen kongó ricsaj csupán. Visszhangja megtalál, de már nem rezonál! Új átirat? Fonnyadó szóvirág…

Teljes bejegyzés »

Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »

Lenéznek ránk

Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok

Teljes bejegyzés »

Tűz szekere

Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul.   Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik

Teljes bejegyzés »

Ködhullámok

Ködhullámok tengerében, hajóorrok csillámlanak, szétválasztják a sűrűjét, hogy újra besüssön a nap.   Author: Sáfrány János Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd

Teljes bejegyzés »