Vándorlás
Egyed-Husti Boglárka
Ádám hosszú pillantásokat vetett Évára a nőre, akit neki teremtettek és tudta most már egész életében vándorolnia kell. A nőt alig ismerte, hiszen eddig csak mellett volt most már a társa kell, hogy élegyen ebben is. Éva bűnbánóan és megvetően nézett Ádámra, tudta ő is, hogy vétkezett, hiszen a Paradicsomba már nem mehetnek vissza. A kígyó volt-mondta Ádámnak-ő beszélt rá, de Ádám hol hitte, hol nem hitte a nő szavát. Éva is félt, nagyon, Vajon mi fog rá várni az úton. De nem merte mondani Ádámnak elvégre tudta Ádám haragszik rá, joggal.
Elindultak, anyaszült meztelenül, úgy, ahogy megteremtette őket az Isten.
Az úton látták egymást felelmeit, harcait, magukkal is harcoltak és a természeti elemekkel. Megismerték az éhséget, a vihart, ahogy szikrákat szúr az Ég rájuk. Isten szikrái-mondta Ádám. A büntetés szikrái.
Aztán arra is rájöttek, hogy a szikra fénylik, és ha alá egy fadarabot tesznek parázslik, ez a parázs pedig meleget és védelmet ad nekik. Tűz-mondták mind ketten, egyszerre.
Kicsit később rájöttek, hogyan kell vetni, szántani, aratni. Ádám jó földművesnek bizonyult. Keletre amerre a szem ellátott csak sivár, pusztaság volt, most ezt a Földet habár nehéz munkával, de sikerült termővé tennie. Ahogy Évát is.
Éva félt, mert tudta termő lett. Nem tudta mikor és hogyan, de érezte a testében a változást. A mellei nagyobbak lettek és lent sem vérzett már. Azt is tudta, legbelül érezte, hogy fiút vár.
Hiszen az Isten megmondta, hogy fiú lesz Káin lesz a neve majd később Ábel. A jóslat is tudta, hogy mi lesz a fiúk sorsa, hiába menekül előle, minél messzebb Keletre a vándorlás véget ért.
Nem küzdettünk Isten akarata ellen-mondta Ádám-el kel fogadni azt.
Ádám segített fiát világra hozni, Káin kis formás feje épp, hogy kicsúszott Éva teste alól. Éva azt hitte bele hal, olyan fájdalom kísérte végig. Az Úr akarata, az Ő büntetése.
Később ismét fiút szült Éva, Ábel lett a gyermek neve.
Egyik nap áldozatot vitt Káin az Úr elé, majd Ábel is áldoztatott mutat be, de az Úr Káin áldozatát nem nézte csak Ábelét, ezért Káin megölte testvérét. Isten száműzte Őt ezért a tettéért.
„Elment Káin az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre”.
Így szól a Szent Írás ezen része.
Ámen
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
