A három nővér
Egyed-Husti Boglárka írása
A hideg csempe kövön várakozva egy köpenybe bugyolálom magam, a köpeny alatt meztelen a testem. Próbálom idegesen minél jobban összehúzni azt.
„Áh, senkit se zavar”-mondja egy takarító”-láttuk mi már itt mindent”-teszi hozzá és megy tovább. Én pedig egyre jobban érzem, hogy ideges vagyok és elkezdek remegni a félelemtől és mintha fáznék is.
Egy nővérke jön és mondja, hogy menjek be II/6-os szobába és majd onnan amikor sorra kerülök kell lemennem majd a műtőbe.
Bemegyek és a szoba olyan pici, hogy csodálkoztam, hogyan fért el benne három ágy. Az egyik pont azért nem is láttam mert az ajtó mögött volt.
Bent egy kis szekrény, egy mosdó és két nő néz rám.
Az egyik fiatal, nagyon. A másik idős, nagyon. Én meg közép idős vagyok.
Leülök az ágyra és hirtelen a másik két nő közösséget vállal velem és bemutatkozunk egymásnak. Az idős nőről megtudtam, hogy egyedül neveli az unokáját, tanárnő volt, de most ez lett a hivatása. A fiatal nő, akinek nagy körmei vannak és teste tele van tetoválásokkal épp arra vár, hogy a még meg nem született kisbabáját kivegyék belőle.
Hihetetlen, az a őszinteség, ahogy mesélnek magukról és az életükről. Így én is mesélek, magamról.
Jókat nevetünk és már azt veszem észre, hogy nem fázom és szinte repül az idő, mikor szólnak, hogy én következem.
A műtét után betolnak az ágyba, alszom egy kicsit, majd amikor felébredek, ehetek végre.
Miután közölték, hogy mehetünk haza hirtelen szomorúság fog el. Hiányozni fog ez a két számomra vadidegen nő. Szívesen leülnék velük egy kávéra vagy teára, de annyira kapkodok, hogy elfelejtem még azt is megkérdezni, hogy hol laknak.
A kis szoba így megint üres lett, de a három nő egy két órára olyan lett, mint három nővér.
Titkokat osztottak meg egymás között és szövetségben álltak.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
Egy válasz
Jó kis történet volt. Igen, idegenekkel könnyebb megosztani a titkainkat, mint ismerősökkel. Kikivánkozik belőlünk és mivel nincs – nem is lehet – következménye, elmondjuk.
Szeretettel: Rita