A hőhullámok már elmúltak,
még melegek az új nappalok.
Délidőben még keresed az árnyékot,
de érzed már, hogy ez valami más.
Akárhogy is akarod,
ez már nem az az igazi forró nyár .
Napközben, ha süt a nap,
és ha netalán elfáradtál,
s kissé megpihenni vágysz,
most már, ha keresel hozzá padot,
nem azt választod, amelyik árnyékos.
Magad még áltathatod,
hogy lám, milyen szép még a nyár,
valójában az már elmúlt,
s, ami most van az már csak afféle pótlék,
áadás, nem más.
Ez a nyár, már a búcsúzó,
az elmúló, a nyárutó.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
