Nemlétem regéje
Életem nem értem, nem ezt kértem.
Véled lettem ember, éltem, reméltem.
Égetett nézésed, de benne éltem.
Merész zenémnek értelmet véltem.
Versekkel éjjel kedvedre meséltem.
Regényemben te lettél menedékem.
Fellegekben lebegett fehér fényem.
Tepert le szenvedés, egész mélyen.
Tettem fel kérdésem: erre kellettem?
Szerelmem felemelt, szerepnek vége?
Megégett a lelkem pereme egészen.
Kényed-kedved, s lőn setét fényképem.
Keveredett bennem életem meséje.
Hegyes szegek téptek szét véresre.
Mentem fedetlen hévvel a végtelenbe.
Félre képzelet: egy fejezet, egy ének.
Elég lett, léptem. Jegyem eltéptem.
Elvetted és eltetted. Szerettél, értem.
Érzékeny nemlétem véges, értsd meg.
Szerettem fényes lélekkel. Megérte.
2026.10.06
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…