Olga egy nagy fehér cápa,

kész fegyverarzenál a szája.

Ő az óceán rettegett réme,

közel s távol nincs ellensége.

Két sor fog villog baljósan,

gyakran csattan harapósan.

Hófehér kincseire rém büszke,

mossa őket reggel, délben, este.

Fogkrém reklám, ez az álma.

Erre vágyik a rettegett cápa.

Egy nap bizony arra ébred,

ijedve nézi a tükörképet:

arca hatalmasra dagadt

és érez egy sajgó fogat.

Nagyra tátja ijesztő száját,

valóra válni látja rémálmát.

Egyik fogán éktelen lyuk,

sikolyát messziről halljuk.

Olga sír kétségbe esve.

Nem tudja, mihez kezdjen.

A tisztogató halak serege

szívest-örömest segítene.

De cápánk a száját összeszorítja,

gondolni sem mer most polírra.

Napokig így szenved, jajgat.

Fel-le úszkál, enyhülést kajtat.

Nem segít a hínárpirin,

sem a kagyló-kodein.

Lassan egy hete se éjjele, se nappala,

most nem ő a tenger legvadabb hala.

Miért nem megy orvoshoz? – kérdi mindenki.

Olga a bátor, a rettegett. Az orvost nem szívleli.

Egyenesen ki nem állhatja, a fogorvos rémképe.

Ha eszébe jut, ugrik a nyugodt hétvége.

De nincs más választása, be kell látni,

mint Bálna doktornőhöz időpontra menni.

Sürgős az eset, fogadják soron kívül,

cápánk úgy fél, majd’ bele szédül.

A halacskák bekísérik, leültetik a székbe,

nem ismernek rá a porcos halak rémére.

Bálna néni kedvesen mosolyog, hangja nyugodt.

Olga uszonya reszket, azt hiszi; elájul legott.

– Nem kell félni! Nem fog fájni! – szól az orvos.

– Én is ezt szoktam mondani… – gondolja a porcos.

Nincs más választása, ha meg akar gyógyulni;

Olgának a száját most nagyra kell tátani.

Szorosan behunyja szemét, másra gondol,

egyszer csak azt érzi, fogják jobbról, s balról.

Apró halak, rákok, polipok tartják uszonyát,

legyőzve félelmüket támogatják a mély iszonyát.

Olga megnyugszik, a fúró gyorsan teszi a dolgát,

Bálna doktornő már be is tömte cápánk fogát.

Megkönnyebbül a rémisztő hölgy, zavartan pislant,

nehezen jut szóhoz, bátrabb nála egy csapat kis hal.

Pedig ők is féltek. Hajjaj, de még hogy! Volt ám majré!

Megszánták a cápát. Ezért vállalták az esetleges balhét.

Nem volt semmi gond. Olga belátta, milyen szörnyű dolog félni.

Megfogadta, nem fog többet vadászni. Sőt! Vegaként fog élni.

Így a tengeri lakóinak nyugodtan telhetnek napjai,

a cápának csak a reklámban villognak majd fogai.

Author: Szekeres Zsanett

Szekeres Zsanett vagyok, mindenkinek csak Zsani. Mióta írni és olvasni tudok, a szavak váltak a menedékemmé. A lapokon lévő távoli világok voltak a kedvenc helyeim, majd később egyre gyakrabban fejeztem ki magam saját írásaimon keresztül. Kisiskolás korom óta írok verset és prózát egyaránt. Mindig is imádtam a könyvtárban tartózkodni. Szeretem a természetet; az állatokat; a szép dolgokat. Megihlet az erdő, az égbolt, egy virág, egy pillangó. Gyakran előbb születik egy fotó és azt követi a szavakba öntött érzelem. Szeretek merengeni az élet értelmén, mélységén. Érzékeny vagyok és sok minden megérint. Van egy öröklött neurológiai betegségem, ami kis mértékben nehezíti a napjaimat. Ezáltal még inkább átérzem a test és az élet törékenységét. A hangsúlyt a külsőségek helyett a belső értékekre helyezem. Legszívesebben szépirodalmat, Shakespearet, illetve kortárs magyar irodalmat olvasok. Négy gyermekem van, sokszor az irántuk érzett szeretetem adja az írásaim alapját. Őket is a könyvek és az olvasás szeretetére nevelem. Álmom, hogy idővel az írás ne csak hobby, hanem a foglalkozásom is legyen. Írásaimnak létrehoztam egy önálló Facebook oldalt, Merengő néven.