A CSÚCSON
Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre
Gardynik Katalin
2026.06.08.
Nincs hozzászólás
Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre
– Kinyitni! Ádám riadtan kapta fel a fejét és kinézett az ablakon. Egy ismeretlen, kékes fekete kabátot viselő férfi állt odakint és határozottan kopogott
Nem tudni Nappal van-e még Vagy már éjjel Melyik hét Melyik napja Zúg a neon De magunkba fojtott üvöltésünket Nem hallja senki Csupán számon tart
Műsorvezető: A mai alkalommal két Nobel díjas író egy-egy regényéről fogunk beszélgetni. Az egyik a kolumbiai Garcia Marquez: Szerelem kolera idején című regénye, míg a
Benne látod-e a viruló rózsában, az érlelő búzában, a kenyérben és a forrásban, az ég tiszta kékjében, a virágok tarka színében, napkeltében és napnyugtában? Hallod-e
A bizalom A bizalom nem porcelán. A porcelánt össze lehet ragasztani. 0
Lassan telepszik Rá csukódik magányok Párás ablaka. Jézus vérző tenyerén: Remény cseppek peregnek! 0
Vitorlázok vagy gyümölcsöt érlelek. Állatsimogató. Diána balett táncos volt. Rakéta, barátnő, selyempapír. Úgy volt, hogy megyünk a külföldi származású gobelinhez. Mégis hogyan akartátok elvitetni
Most a derű, napsütés, kacagás és vidámság idejét éljük. Nyár van. De lesz majd ismét ősz is itt, újra, mikor majd bús, hideg
Arcod, mint selyem simul a nap sugaraiba. Pilláid ékesen rebbenek szemed körül, mint vitorlázó kolibrik, hagyják felcsillanni szemed kékjét. Sejlik a boldogság körülötted. Ajkaid mikor
Fehér liliomszál, bódító, nagy álmom, Te vagy a szép élet, s mindent rejtő titkom. Sötét gyász boruljon most az életemre, Varázshatalmaddal öntsd a lelkemet le.
Esőcseppek, léptek, könnyek… A régi utcákon megyek. Egy apró hotel a Hegyalja út sarkán, Nézem az ablakot fent, ahol laktál. Hónapok, évek, évtizedek teltek, Jéggé
Egy megfakult fénykép Egy elsárgult levél Egy tengerkék szempár Egy sóhaj Egy régi nyári emlék Egy lány Te egykori Kedves, Most, mikor nézem a képed, szememben sötét
Ím, végül sorsom elért, magamra maradtam: Egyedül, magam vagyok. egyszál gyertyaként mégis lobogok. Lángom szemben a zúgó széllel, ezernyi veszéllyel, tudom gyenge, erőtlen. Csak
Nyolc óra van reggel. Épp most ébredtem. Még álmosan nyitom ki szemem. Még félig kábán, nyúl ki kezem, magam mellé az ágyon, de a hely üres,
Pál (fiatalon Pali) egy átlagos, kedves, nem túl okos, de nem is túl buta fiatal volt, falujában azt egyetlen szőke hajú. Születésekor a rokonság a
Mi maradtunk egymásnak Suhanó pillanatban, Álomban és valóságban; Izzó délutánban, És hideg éjszakában. Az élet sűrűjében, Elveszve szomorúan; Mosollyal szemedbe nézni, Szerelmesen boldogan. Régen
Elfelejtettük, hogyan kell élni Elfelejtettük, miben kell hinni. Elfelejtettük, mi is a végzet. Mire rájöttünk, a szívünkkel is végzett. Csak pár év volt, ami eltelt,