Ősszel a Bakony a legcsodálatosabb. A fák roskadoznak a barna és a sárga levelek tömkelegétől. A nyílásokon bekandikáló napsugár diadalittasan világítja meg a színeket. Olyan
2021. November 20. Egy nappal voltunk szalagavató after után, mikor elmentem a suli által valamiért pont másnapra szervezett túrára. Valahogy fontosabb volt a maradék 8
Renátó egyedül volt otthon a szobájában. Éppen a laptopja előtt ült és képeket keresett az iskolai kiselőadására. A világ legunalmasabb témáját kellett érdekessé tennie: a
Az iskola udvara tele volt önfeledten játszó, artikulátlan hangokat adó, cél nélkül szaladgáló tizenéves gyerekekkel. Az udvar közepén a fejét egyfolytában jobbra, balra forgató ügyeletes
Kristály élénk jókedvvel lépett a jól ismert erdei ösvényre. Mindig is kedvelte az őszt. A szikrázó napsütés és a hűvöség tökéletes elegye. Ahogy a fáradt
Megszülettem, növekedtem, s amint értelmem engedte, arra gondoltam, de jó lesz, ha felnövök. Elérem majd a poharat, a komód tetejére biggyesztett távirányítót is és, ha
A Bajza utca sarkán egy vanília színű földszintes családi ház terpeszkedett. Üvegezett tornáca nádból készült asztalt, néhány széket és egy hintaágyat rejtegetett. Ablakai párkányán cserepes
Már négy éve szolgálom ezt a nőt. Egy évig jól is éreztem nála magam, de úgy három éve kezdődött el a macera. Behozott a lakásba
Rózsa Iván: Betétdíjas szárazság Kiszárad a kukorica. Kiszárad a napraforgó. Kiszárad a föld. Kiszárad már-már az ember is. Lassan kiszárad már a Föld nevű bolygó…
Rózsa Iván: Hősök és az emberiség A hősök, az igazi hősök viszik mindig is előre a világot. De tulajdonképpen tényleg előre haladunk? Megérdemli az emberiség
Messze a várostól, magas hegyek között völgyben terült el egy kis település. Közel, s távol a természeten túl nem volt semmi. Az itt lakó
Nonó.1. Ezúton kérem azt a kedves Lakótársat, aki volt olyan lelkes, és a sajátjai helyett két kárpitos és két fonott betétes karszékemet a pincéből
– Brr… már megint ez a ronda szél… – morgolódott mami megborzongva, pedig cseppet sem volt hideg. Tikkasztó nyári idő volt, az a fajta
Nem titok, nem is olyan rég elhatalmasodott rajtam a mély sötét és az azt felváltó rothadó közöny. Azóta segítséggel, de úgy érzem, egyre jobban vagyok
Valahányszor felnézett az égre, Szélvihar szinte hallotta magában az apja hangját, amint éppen arról mesél neki, hogy odafent, a világra boruló jégkupola tetején egy óriás
Minden évben, amikor December Apó megérkezett és elhozta a telet, hótündér társai szorgos munkába kezdtek, hogy segítsenek neki fehérré varázsolni a tájat. Lankadatlanul készítették a
2021-es tanév közösségi szolgálatának letöltése folyamán ismertem meg versem alanyát. Már akkor meg akartam volna örökíteni egy vers formájáman, de jobb később, mint soha:)
Késő este van. Zötyög a metró alattam. Jól elfáradtam megint, a szememet is alig tudom nyitva tartani. Szemhéjam alatt pereg a filmem, a szokásos.
